10. fejezet: Mit ünnepelnek?

-Mi szerintem megyünk is. Nem akarunk tovább zavarni megyünk a saját dolgunkra. Minie ma este ünnepelünk. –vigyorgott Minah.
-Mit ünnepelnek? –kérdezte Ji-hoon.
-Dr. Su Mint ma léptették elő, nem soká születésnapja és, hogy szingliké a világ. –mondta Hanah mosolyogva.
-Csajok a születésnapom még egy kicsit odébb lesz.
-Jövő hét csütörtökön lesz. Nincs olyan későn. –mondta Minah.
-Jól van nem veszekedek veletek. De én csinálom a dolgomat mert Ji-hoon még a végén megfázik így félmeztelenül.
-Jó mi megyünk is. További szép napot! –mondták majd ki is mentek.

-Jaj istenem. –sóhajtottam.
-Jó ha az embernek vannak barátai.
-Igen csak néha már túl jók hozzám meg egy kicsit idegesítők. Na hadd nézzem a varratot.
-Gratulálok az előléptetéséhez. De akkor most már más lesz az orvosom?
-Nem. Megkértem az igazgatót, hogy hagy legyek én az orvosa.
-Ja és boldog születésnapot előre is.
Én csak bólintottam majd levettem a kötését a sebről. Nem tudtam egyszerűen a sebre koncentrálni. Olyan tökéletes teste van. Sokszor pillantottam a testére és az arcára is.
-Dr. Su Min ön szingli? Hány éves? Tegeződhetünk?
-Látom sok kérdése van. Persze tegeződhetünk. Szólíts Minienek. Igen szingli vagyok és jövő héten leszek 30 éves.
-Akkor csak 1 évvel fiatalabb, mint én. Hogy lehet ilyen szép nő szingli?
-Nem tudom. 25 éves koromig a szüleim nagyon szigorúan fogtak. Utána meg dolgozni kezdtem. Szöulba költöztem és orvos lettem. Anyám büszke is rám.
-Miért?
-Anya kórház igazgató nő, apu meg rendőr hadnagy.
-Ez szuper.
-Készen is vagyunk! Ha most megbocsájtasz nekem mennem kell.
-Kérlek maradj!
-Miért?
-Szeretnélek megismerni.
-Én már majdnem mindent elmondtam magamról. Te pedig meg sem szólaltál. Ha itt maradnék akkor neked kellene beszélned magadról. De nem maradhatok.

9. fejezet: Jó napot!

Kimentünk az öltözőből és a 105ös szobához vettük az irányt. Bementünk. Ji-hoon épp akkor ébredezett. Odamentem az ágya mellé.
-Jó napot! Pont jó, hogy ébredezik! Csajok hoznátok tapaszt?
-Persze. –mondták majd kimentek.
-Ön kicsoda? –kérdezte Ji-hoon.
-Én vagyok a Főorvos.
-Azt hittem Főorvosok csak a férfiak lehetnek. –nevetett.
-Látom jó kedvében van! –mondtam. Aztán megérkeztek a lányok.
-Hah ilyen doktor néninél a legtöbb beteg boldog.
-Ezt vegyem bóknak?
-Ezt csak annak szántam.
-Oh hát akkor köszönöm. –mosolyogtam.
-Nincs mit. –mosolygott.
-Megkérhetném arra, hogy üljön fel és vegyem le felsőjét?
-Megkérni megkérhet de nem biztos, hogy megcsinálom.
-Akkor nem fogom átkötözni a sebét.
-Ohh micsoda fenyegetés. –mosolygott.
-Ugye? Segítsek felülni?
-Kérem. –mosolygott. –Általában nem szoktam segítséget kérni de most muszáj.
-Hát 3 borda törésnél azt mondom oké. De aki már egy kéztörésért segítséget kér. Azoktól totál kiakadok. –nevettem.
-Levenné a felsőmet? –vigyorgott.
-Talán segítene levenni a felsőmet. Nem? Várjon. Először dugja ki belőle a kezét.
Kidugta a kezét majd megfogtam a pólója alját és levettem róla. Megláttam tökéletesen kidolgozott felsőtestét és még lélegezni elfelejtettem. Minahra és Hanahra néztem. Ők elkezdtek kuncogni.

8. fejezet: Rohadt jó pasi

-Csajok nektek mit mondd az a név, hogy Jung Ji-hoon?
-Minah ez ő.... Minie ő egy tökéletes pasi. De miért kérdezed?
-Tudom Hanah.... Minie ő egy wáááá olyan pasi, hogy.... Huh....
-Aztért kérdezem mert van egy páciensem akit tudjátok tegnap elütött a kocsi amikor mentem haza felé így hívják a srácot. Tudtok róla valamit?
-Hát várj Hanah mindent tud róla.
-Jól van na. Amúgy 1982. Június 25-én született vagyis tegnap előtt. Ja amúgy tegnap előtt jött ki a katonaságból. Tegnap meg elütötték. Pénzes mert van egy ügynöksége de amúgy régen énekes volt. Ja és szingli pasi.
-1 évvel idősebb, mint én?
-Igen Minie és rohadj meg! Úgy utállak. Pont te sétáltál haza és őt meg elütötték. Ja és még az apukája meg is kedvel. Elkezdett kérdezősködni felőled.
-Mit kérdezett? Meg kitől?
-Tőlünk és, hogy mennyi idős vagy, van-e valakid meg mi a neved.
-Minah ez most komoly?
-Láttad már a testét?
-Hanah nem még nem láttam de szerintem mennem kellene benézni hozzá.
-Jól van majd beszélünk.
-Gyertek ti is. Hisz én vagyok a Főorvos ti pedig nővérkék.

7. fejezet: Ezt este megünnepeljük csajok!

-Hát azért mert gratulálni akart nekem, hogy Február óta vagyok itt és már 354 beteget láttam el. Aztán meg mondta, hogy előléptet Főorvossá.
-Tessék? Hisz ez nagyon szuper! Ezt este megünnepeljük csajok.
-Mit ünnepelünk? –kérdezte Liang.
-Minie Főorvosnő.
-Ohh Minie. Gratulálok! –ölelt meg Liang.
-Ajaj.... Mi nem is zavarunk. –mondták majd elmentek.
-Nekem most mennem kell.
-Várj Minie. Vacsorázol velem?
-Liang. Nagyon kedves vagy....
-Más valakid van ugye?
-Mi? Nem.... Nincsen senkim csak én barátként tekintek rád. Semmi több. Sajnálom.
Elmentem majd az öltözőbe vettem az irányt. Bementem majd leültem a padra. A csajok bent voltak. Nem kérdeztek semmit csak néztek.
-Mi van veled Minie? –kérdezte Minah.
-Liang elhívott vacsizni. Én nemet mondtam mert tudom, hogy ő többet akar, mint barátság.
-Jajj te.... –mondtam Hanah.
-Liang nagyon jó pasi miért nem mondtál neki igent? –kérdezte Minah.
-Mert ő többet akar, mint barátság. Én meg olyan jól el vagyok vele. Olyan mintha tesóm lenne.
-Ez szívás.... –mondta Minah.

6. fejezet: Tessék?

-Minie hív az igazgató! –mondta az egyik nővérke.
-Mit csináltam?
-Nem tudom. Csak azt mondta, hogy menj be!
Totál ledöbbentem és még meg is ijedtem. Vajon miért akar velem beszélni az igazgató? Gyorsan átöltöztem majd bementem az igazgatóhoz.
-Dr. Su Min. Jöjjön be és üljön le!
Bementem majd becsuktam az ajtót magam után. Odamentem az asztalhoz és leültem az egyik székre.
-Miért kellett bejönnöm? Tettem valamit?
-Nem. Csak gratulálni akarok önnek. Még csak Február óta van itt de már ellátott 354 embert. Szóval minden nap 2 páciens. Gratulálok! Ez még senkinek sem sikerült.
-Oh csak elvégeztem a nekem adott munkákat.
-Szeretném előléptetni Főorvossá. Az eddigi pácienseit átveszi valaki. Ön pedig másokat kap.
-Tessék? Úristen. Ez nagyon jó. Köszönöm. De lenne 1 kérésem.
-Csak tessék.
-Van egy pánciensem. Őt szeretném én kezelni tovább. A családja már megbízott bennem annyira, hogy én kezeljem. Egy másik orvosnak megint meg kell kedveltetnie magát a családdal. Nekem csak azért ment mert meg kellett műtenem őt.
-Hát jó legyen. Ki az a páciens?
-Jung Ji-hoon. A 105ös kórteremben van. Tegnap ütötte el egy kocsi. Én pedig pont ott voltam.
-Jó de vele kivételesen kell bánni. Ő nagyon tehetős férfi.
-Jó. Kivételesen fogok vele bánni. Köszönöm. Most elmehetek?
-Igen. Menjen nyugodtan. Nézze meg mi van a páciensével.
Kimentem majd mindenki odajött hozzám és elkezdtek kérdezősködni miért hívott be a igazgató.

5. fejezet: Szép vagy!

Dr. Liang

-Köszönöm, hogy haza hoztál. Nagyon kedves tőled!
-Szívesen Minie. Ha legközelebb szeretnéd, hogy haza hozzalak csak szólj.
-Nem hiszem, hogy kellene de azért köszönöm.
-Szép vagy!
-Én most megyek Liang. Jó éjszakát! Szia.
-Neked is Minie. Szia.
Bementem a házba majd egyből bementem a szobába. Át sem öltöztem csak lefeküdtem az ágyba. Az álmosság hamar elnyomott. Mivel ma később kellett bemennem 7 órát tudtam aludni. Utána csodálatosan éreztem magam. Felkeltem elmentem zuhanyozni majd elővettem egy farmer térd nadrágot és egy pántos felsőt meg egy balerina cipőt. Felöltöztem megittam a reggeli kávémat egy vajas pirítossal, fogat mostam aztán elindultam dolgozni. Útközben mindenki kérdezte, hogy jól van-e Ji-hoon. Én persze elmondtam mindent és nagyon örültek ennek. Bementem a kórházba mindenki gratulált nekem. Nem értettem miért.

4. fejezet: Megteszünk mindent!

Kimentem a családhoz. Elkezdtem őket keresni. De nem találtam sehol. Hova tűntek ezek? De egyszer csak meg láttam őket. Odamentem hozzájuk.
-Jó estét! Én Dr. Baek Su Min vagyok. Önök Jung Ji-hoon hozzátartozói?
-Igen én vagyok a húga ő pedig az apukánk. –mondta a csaj.
-Jung Ji-hoont meg kell műteni. Még ma este megműtöm. Én leszek az orvosa akihez hetente vissza kell majd járnia kötözésre. Önöknek csak annyi dolguk lesz, hogy nem engedhetik, hogy megerőltessek magát mert akkor elszakadnak a varratok és akkor nehéz lesz elállítani a vérzést. De nekem most mennem kell mert nem soká el kell kezdenem a műtétet.
-Jó mikor fogják műtét után haza engedni? –kérdezte az apa.
-Attól függ. Ha nagyon muszáj lesz a hely akkor 1-2 nap után. De ha nem lesz annyira szükséges a hely akkor amíg normálisan meg nem gyógyul. De nekem tényleg mennem kell. Megteszünk mindent! Viszlát!
-Viszlát!
Siettem a műtőterembe. Felöltöztem majd megmosakodtam és bement. Elkezdtük a műtétet. Egy kicsit vészes volt mert 1x műtöttem. De reménykedtem benne, hogy jól fog sikerülni. Fél 12kor kezdtük el a műtétet. Fél 2kor már a kórteremben pihent a páciens. Bementem az öltözőbe egy kicsit leültem majd amikor készülődtem volna haza beszólt egy nővérke, hogy menjek mert megint történt egy baleset és kellek én is mert egy busz baleset volt amin 35en ültek de 15en meg is sérültek. Hát ez nem igaz! Kimentem és segítettem a többi orvos társamnak. Amikor végül az utolsó embernek a fejét kötöttem be bejött az egyik orvos társam.
-Ügyes voltál ma! –mondta.
-Jaj Liang ne is mondd! Olyan hulla vagyok....
-Ne aggódj én is.
-Óvatosan feküdjön le. Pihenhet nyugodtan de ha van valami akkor szóljon a nővéreknek.
-Köszönöm....
-Kimentem a kórteremből. Direkt Ji-hoon kórterme felé vettem az irányt. Dr. Liang is velem tartott. Benéztem az ablakon majd tovább mentem.
-Amúgy meg mibe fáradtál el? Volt 2 szülésed! Nekem meg vagy 10 páciensem. És aludtam 3 órát. Alig várom, hogy haza menjek és aludjak!
-Haza vigyelek?
-Nem kell. Haza sétálok.
-Mire haza sétálsz jöhetsz is vissza. Na haza vigyelek?
-Felőlem. De én megyek átöltözök.
Bementem az öltözőbe majd átöltöztem. Egész idő alatt a srác járt a fejem. Az aranyos arca. Olyan tökéletes. De ilyen srácnak biztosan van barátnője. Ha nem is lenne nem egy 30 éves szűz csajt szeretne magának. Amikor átöltöztem beraktam a szekrényembe a ruhát majd megfogtam a táskámat és lementem. Liang az ajtónál várt. Hazavitt majd kiszálltunk a kocsiból. Liang az ajtóig kísért.

3. fejezet: Úristen!

Miután elbúcsúztunk siettem dolgozni. Amikor odaértem egyből bementem az öltözőbe, átöltöztem és dolgozni kezdtem. Minden a feje tetejére állt a kórházban. Egy baleset volt 6 sebesülttel. A napom hamar eltelt, mint mindig. Lassan sétáltam haza. Útközben egy helyes fiatal embert láttam meg. Egy ideig néztem aztán levettem róla a szemem. A szemem sarkából láttam, hogy történt valami. Megfordultam és láttam, hogy az a fiatal ember akire az előbb néztem az út test közepén fekszik. Odarohantam majd áttolakodtam magam a tömegen ami körül vette a fekvő embert.
-Van itt aki orvos? –kiabálta valaki.
-Én orvos vagyok! –kiáltottam vissza. –Hívjanak a mentőt! –mondtam nyugodtan.
-Megfog halni? –kérdezte valaki.
-Nem tudom garantálni, hogy túléli. De majd a kórházban megteszünk mindent. Az esetek 90% túléli ha csak elütik.
-Oh milyen szerencse, hogy itt volt.
-Csak sétáltam haza felé. De kérem álljanak egy kicsit távolabb vagy menjenek el! Ha jön a mentő nem tudnak hozzá férni meg nem lehet így levegőt sem kapni. Tudják mi a neve?
-Ha jól emlékszem Jung Ji-hoon. Aranyos fiúcska. –mondta egy öreg nénike.
-Köszönöm.
-De sajnálatos módom meghalt az anyukája. –folytatta a nénike.
-Jung Ji-hoon hall engem?
-Igen. –mondta nehézkesen.
-Szorítsa meg a kezemet ha fáj ott ahol megnyomom.
Benyúltam a felsője alá elkezdtem nyomogatni a hasát, hasa alját mellkasát és a bordáinál. A bordáinál megszorította a kezemet. Szóval bordatörése van a bal oldalt. 10 perc múlva megérkezett a mentő. Kiszálltak belőle a mentősök majd odajöttek hozzánk.
-Nahát Dr. Su Min.... –mondta az egyik mentős.
-Áhh Changmin. Milyen jó téged újra látni. Óvatosan tegyétek fel a hordágyra. A bal oldalt ha jól tudom bordatörései vannak mert fájt neki amikor megnyomogattam. De azért még megvizsgáljuk a kórházban. Van-e belső vérzése vagy ilyesmi.
-Téged is bevigyünk?
-Légy szíves.
Feltették a srácot a hordágyra majd beültem én is és elindultunk a kórházba. Szuper este is örülök, hogy tudtam 2 órát aludni. Most semmit sem fogok. Bent kell maradnom vizsgálatokkal kapcsolatban meg a családdal. Lehet, hogy meg is kell műteni majd azt is nekem kell megcsinálnom. Nem baj a vizsgálatok elhúzódhatnak 1 óra hosszáig is. Addig alszok valamennyit. Beértünk majd a srácot elvitték vizsgálatra. Nekem lepasszolták a telóját, hogy hívjam fel a családot. Felhívtam őket majd be is jöttek leültek a váróban én addig bementem az öltözőbe. Ledőltem az egyik padra majd elaludtam. Az egyik nővérke keltett fel. Kezembe nyomta az eredményeket. Szuper műteni kell.

2. fejezet: Szép napunk van!

Egy nap felkeltem és kimentem a konyhába meginni a szokásos reggeli kávémat. Elmostam a poharat majd elmentem zuhanyozni. Amint kész lettem kinéztem az ablakon milyen idő van. Gyönyörűen sütött a nap. Ez egy igaz június végei nap. Így hát felvettem egy narancs sárga pántos ruhát és egy ugyan olyan színű balerina cipőt. Gyorsan fogat mostam, felvettem a táskámat, bezártam az ajtót és elindultam otthonról. Útközben felhívtam anyát. Mondta, hogy nagyon jól elvannak apával csak egy kicsit fura, hogy én nem vagyok ott. Még beszélgettünk egy ideig utána letettük mert anyunak mennie kellett dolgozni. Én még csak fél úton jártam a munkahelyem felé.
-Szép napunk van! –lépett valaki mellém. Oldalra néztem és a legjobb barátnőm volt az.
-Nahát Junie.... Szia!
-Szia Minie. Dolgozni mész?
-Igen. Te hova mész?
-Szitén dolgozni.
-Mit dolgozol?
-Hát én fotómodell vagyok. Te?
-Ohh tényleg. Hisz ez szuper! Én orvos vagyok és ha nincsen semmi olyan amihez kellenék akkor masszírozok.
-Kiket?
-Hát akárkiket. A legtöbbször ilyen sportolok jönnek el hozzám. Mert nekem a házamban van egy kis elkülönített rész.
-És milyen masszázs?
-Frissítő meg gyógyító vagy milyen. Most hirtelen nem jut eszembe.
-És gondolom azóta van egy tökéletes sportoló pasid.
-Mi? Nekem? Nincsen jól vagyok én egyedül. De nekem most mennem kell. Szia. Örülök, hogy újra láttalak.
-Okés. Szia Minie.

1. fejezet: Az életem

A nevem Baek Su Min. A barátaim csak annyit mondanak, hogy Minie. 1983. Július 4-én születtem Dél-Koreában azaz Busanban. Ez a város egész aranyos.... a maga módján. Halász város de nagyon szép és nagyon kedvesek az emberek mindenkivel. A családom fontos szerepet töltött be a busaniak életében. Anyukám orvosként kezdett de az idő során igazgató nő lett. Apukám rendőr de most már rendőr hadnagy. Így elég sok pénzünk volt. Busanban mindenki kivételesen tekintett rám amiért pénzesek a szüleim. Én ezt nem akartam.... Egy normális nő akartam lenni de nem fog sikerülni. 2 éve kezdtem el egy normális munkát Szöulban. Mindig is utáltam ingázni így hát az első fizetésemből el is költöztem otthonról. A szüleim nagyon nehezen akartak elengedni. De muszáj nekik. Nem élhetem le az életemet a szüleimnél. Szöulban egy egész kis aranyos házat vettem. Egy földszintes lakás. Nem nagy de nekem ennyi is elég. 1 hónappal az elköltözésem után minden kiderül rólam. Szöulban ilyen anyagi hátterekkel elég tehetős kis nőnek számítottam. Hiába menekülök akárhova mindig utol fog érni ez a pénzes nő elnevezés. Egy kicsit elegem van ebből. Normális életet akarok élni de tudom, hogy ez nem lehet. Szeretnék szerelmes lenni. Akikkel eddig megpróbáltam volna együtt lenni a szüleim nem engedték mert állításuk szerint csak a pénzért akarnak engem. Lényeg, hogy még ennyi idősen egyetlen egyszer nem voltam igazán szerelmes. 29 éves vagyok de nem soká 30.