2. fejezet: Szép napunk van!

Egy nap felkeltem és kimentem a konyhába meginni a szokásos reggeli kávémat. Elmostam a poharat majd elmentem zuhanyozni. Amint kész lettem kinéztem az ablakon milyen idő van. Gyönyörűen sütött a nap. Ez egy igaz június végei nap. Így hát felvettem egy narancs sárga pántos ruhát és egy ugyan olyan színű balerina cipőt. Gyorsan fogat mostam, felvettem a táskámat, bezártam az ajtót és elindultam otthonról. Útközben felhívtam anyát. Mondta, hogy nagyon jól elvannak apával csak egy kicsit fura, hogy én nem vagyok ott. Még beszélgettünk egy ideig utána letettük mert anyunak mennie kellett dolgozni. Én még csak fél úton jártam a munkahelyem felé.
-Szép napunk van! –lépett valaki mellém. Oldalra néztem és a legjobb barátnőm volt az.
-Nahát Junie.... Szia!
-Szia Minie. Dolgozni mész?
-Igen. Te hova mész?
-Szitén dolgozni.
-Mit dolgozol?
-Hát én fotómodell vagyok. Te?
-Ohh tényleg. Hisz ez szuper! Én orvos vagyok és ha nincsen semmi olyan amihez kellenék akkor masszírozok.
-Kiket?
-Hát akárkiket. A legtöbbször ilyen sportolok jönnek el hozzám. Mert nekem a házamban van egy kis elkülönített rész.
-És milyen masszázs?
-Frissítő meg gyógyító vagy milyen. Most hirtelen nem jut eszembe.
-És gondolom azóta van egy tökéletes sportoló pasid.
-Mi? Nekem? Nincsen jól vagyok én egyedül. De nekem most mennem kell. Szia. Örülök, hogy újra láttalak.
-Okés. Szia Minie.