24. fejezet: Mindent elszúrtam?

-Jó reggelt Jung Ji-hoon! Szép napunk van nem igaz?
-Már akinek jó és szép. Látom szép estét töltöttél együtt Dr. Lianggal. Jó orvos. Legalább nem kell olyan sok időt várnod az orvosra szülésnél.
-Mi? Te miről beszélsz? Az egy dolog, hogy Liang nálam volt este. Ezt nem tagadom de azt, hogy lefeküdtem vele.... Aranyos srác de megmondtam neki, hogy csak barát. Meg nem is értem miért magyarázkodom én neked?
-Szeretlek és te is viszont szeretsz!
-Ch.... én téged?
-Jó reggelt Dr. Su Min!
-Jó reggelt igazgató úr!
-Tessék vele vigyázni. A hölgy elég paprikás hangulatában van.
-Mert te kihozod belőlem.... Jó én megyek kitöltöm a lapokat, hogy végre békén hagyj!
Bementem az öltözőbe. Az igazgató utánam jött majd elkezdett velem veszekedni, hogy mégis, hogy merészelek azzal a férfival így beszélni. Erre én mindent elmondtam ami Ji-hoon és közöttem volt. Az igazgató teljesen ledöbbent. Kiment majd az irodába vette az irányt. Én elkezdtem öltözni. Kitöltöttem a lapokat majd kivittem neki. Ekkor már ott volt a húga, az apukája és a barátnője. Amikor odamentem Ji-hoon egyből felállt.
-Minie mindent elszúrtam?
-Nem. Csak rájöttem, hogy nem lehetek hirtelen szerelmes valakibe. Beletelik egy idő amíg elfejtelek de jól leszek. Te pedig gyógyulgass.
Kezébe nyomtam a papírokat és elmondtam, hogy 2 hetente jöjjön vissza átkötözésre és, hogy ne erőltesse meg magát. Amikor elindultam Ji-hoon a kezem után kapott. Visszahúzott, magához ölelt aztán hosszan megcsókolt. Mindenki minket nézett a váróban.
-Nem akarom, hogy elfelejts.... Tudod jól mennyire utálom azt a szót, hogy felejtés. Nem akarlak elveszíteni. Én téged szeretlek! Szerelmes vagyok beléd.... Azt akarom, hogy te ápolgass engem és, hogy egy nap megmasszírozz!
Én nem mondtam semmit. De már a sírás kerülgetett. Igaz ami igaz én is vissza akarom kapni Ji-hoont. Nagyon tökéletes pasi de nem lehet. Tudom ha újra együtt leszek Ji-hoonnal a csajnak nagyon nagy fájdalmat okozok.
-Ji-hoon. Jöjjön vissza 2 hét múlva. Viszont látásra!
-Kérlek ne!
Én nem csináltam semmit csak egyre mélyebb és mélyebb levegőt vettem. Elkezdtem vizsgálgatni a többi pácienseimet.