-Semmilyen. Nem feküdtünk le csak egymás mellett aludtunk. Amúgy meg ne terjesszetek semmit mert úgy is én szívnám meg. Este ugyebár Ji-hoonnal összejöttünk de ma reggel az apja és a húga egy csajjal állítottak be aki állítólag a barátnője. Én meg nem tudtam semmit és persze, hogy szarul esett. Ma pedig műtöm. Ezek után már nem akarok orvos lenni.
-Minie.... Ő csak egy pasi. Egy a sok közül. Ott van Liang. Jó pasi és tuti szeret téged. Nem csoda, hogy elhívott téged a múltkor vacsizni.
-Jaj Hanah de én Ji-hoont szeretem. Na és ha Liangon kívül nem fogad el egyetlen egy pasi sem?
-Akkor az szívás.
-Kösz Minah. Haza fogok utazni. A szüleimhez visszaköltözök. Nekem túl bonyolult város Szöul.
-De nem kell visszaköltözni. Mi lenne ha pár hétre kiruccannánk?
-Mégis hova mennénk Hanah?
-Azt mondják Franciaország szép. Párizs pedig főleg. Kibulizzuk magunkat párszor részegek leszünk és kész.
-Jó ötlet Minah. De csajok ti fiatalok vagytok. Rugalmasabbak míg én már öreg vagyok.... Kinek kellene egy ilyen nő, mint én?
-Nekem kell....
Valaki megszólalt mögöttem. Megfordultam majd Ji-hoonnal találtam magam szemben. A felsőjét még mindig nem vette fel így félmesztelenül ott volt a váróban.
-Mi van még nem volt időd fel venni a felsődet? Ja bocs már felvetted csak gondolom levette a barátnőd.
-Igen még ma hajnalban levette rólam a csodálatos doktor néni barátnőm.
-Ji-hoon hagy békén. Inkább készülődj a műtétre mert nem soká menned kell a műtőbe. Utána végre békén hagysz.
-Ennyire eleged van belőlem?
-Hát amit velem tettél igen. Sikerült totális utálatot gerjesztened bennem. Szóval hagy békén. Örökre soha nem leszek a barátnőd hagy békén!
A mondandóm végén eltoltam magamtól Ji-hoont és elindultam az öltöző felé. Utánam jött majd bejött az öltözőbe. Voltak bent nővérek de ők kimentek. A nővérkék becsukták maguk után az ajtót. Ji-hoon odajött hozzám de én csak hátráltam tőle. Aztán visszatartott a pad. Leültem majd úgy csúsztam hátra. Ji-hoon megfogta a lábamat majd magához húzott. Elkezdett csókolni. Én nem csókoltam neki vissza csak egyre jobban szorítottam ajkaimat. Után abbahagyta és leszállt rólam majd kiment. Én is elkezdtem készülődni a műtétre. Bementem, felöltöztem majd megmosakodtam. Elkezdőtött a műtét. Nem volt valami hosszú csak fél óra volt. Azután egyből átöltöztem és elindultam haza. Útközben elkezdett zuhogni az eső. Szuper! Amikor hazaértem amég a bugyim is vizes volt. Igazán tökéletes egy nap. Lezuhanyoztam majd csináltam valami ebédet megettem aztán bebújtam az ágyba és tévét néztem. Egyszer csak valaki csengetett. Kimentem és Liang volt az.
-Minie? Minden rendben van?
-Igen csak fáradt vagyok és ma még van 1 műtétem.
-Pihenned kell.
-Tudom az igazgató azt mondta, hogy a műtét után menjek haza pihenni. Nem akarok tovább orvos lenni....
-Miért mit történt?
-Semmi csak olyan fárasztó munka éjjel-nappal talpon lenni hátha van valami amiért kellek a kórházban.
-Ez ezzel jár.
-Tudom.... Szerintem haza utazok pár hétre.
-Az jó lesz. Pihenned kell. –mondta majd magához ölelt.
-Megyek meg keresem a csajokat.
Kimentem és megkerestem a csajokat. Ők természetesen elkezdték pletykálni, hogy Ji-hoon és én együtt voltunk este.
-Minie.... Minden rendben? –kérdezte Minah.
-Olyan vagy, mint egy hulla.... –mondta Hanah.
-Milyen Ji-hoonnal....? –kérdezte Minah.
-Jó reggelt! –mondtam.
-Fiam te mit csinálsz a doktor nővel? –kérdezte az apukája
-Semmit apa. De ki ez a nő?
-Ő a barátnőd bátyó.
-Nekem Minie a barátnőm....
-Nos.... Én akkor nem is zavarok tovább. Megbeszélem az igazgatóval az úr műtétét. Elnézést a zavarásért.
-De Minie.... Ez nem tudom, hogy lett.... Én téged szeretlek! Nincsen más csaj az életemben.
-Kérem hagyon....
Kimentem a kórteremből. De vissza kellet mennem a táskámért. Visszamentem a csaj már kényelmesen helyet is foglalt Ji-hoon ölében. Rájuk néztem és már a sírás kerülgetett. Gyorsan kirohantam majd bementem az öltözőbe és sírni kezdtem. Átöltöztem majd letöröltem könnyeimet és bementem az igazgatóhoz. Megkértem, hogy hagy műtsem meg Ji-hoont. Ő beleegyezett 1 feltétellel, hogy utána haza megyek és kipihenem magam. 3 óra múlva műthetem Ji-hoont. Bementem a kórtermébe és csak ő meg a csaj voltak bent.
-Öm elnézést a zavarásért de 3 óra múlva műtőben kell lennie az úrnak.
-Minie kérlek ne menj el! –mondta Ji-hoon.
-Majd találkozunk a műtét előtt.
Kimentem majd besiettem az öltözőbe. Liang pont bent volt.
-Kívánlak Minie!
-Én is de nem lehet. Beszélek az igazgatóval, hogy ma délben hagy műtselek meg. A sebed már szépen gyógyul. A műtét után ha gondolod holnap haza is mehetsz.
-Nem akarlak itt hagyni.
-Ji-hoon muszáj lesz. Kell a hely másik betegeknek. Sajnálom.
-Akkor minden nap érted jövök.
-Nem. Otthon leszel és pihenni fogsz. Vagy ha jó kis fiú leszel és apukád beleegyezik arra a 2 hónapra amíg tart a gyógyulásod nálam lehetsz.
-És ha teljesen meggyógyultam akkor is nálad maradhatok?
-Ha nagyon szeretnél igen.
-Nagyon nagyon nagyon szeretnék veled lakni és élni is.
-Jaj Ji-hoon.
Odahajoltam hozzá majd megcsókoltam. Ekkor valaki benyitott. Felnéztünk, Ji-hoon apukája és húga volt az meg egy csaj.
-Ne rakoncátlankodj.... –mondta majd megcsókolt.
-Én rakoncántlankodok? Nem tudom ki csókolt meg most is.
-Én csak rosszalkodni akarok veled.
-Én meg le akarom cserélni a kötésedet.
-Először vegyél rá.
-Na ne már....
Rámásztam majd elkezdtem csókolni ajkait. Aztán lejjebb mentem a nyakára, a kulcscsontjára, a mellkasára, a hasára, a kockáira és végül a sebedre adtam csókokat. Ji-hoon tenyerébe fogta az arcomat majd felhúzott és megcsókolt.
-Hallottam, hogy tudsz masszírozni.
-Igen. Miért?
-Megmasszírozhatnál. Tudod úgy fáj minden izmom.
-Majd egyszer. Most nem. A sebed gyógyuljon először be aztán meglátjuk.
-Oh hát jó....
-Érte megyek a cuccomért és átkötöm a sebedet.
Odamentem a székhez a cuccért. Elővettem. Aztán visszamentem Ji-hoonhoz leültem mellé majd levettem a kötést és másikat tettem rá. Ő mindig csak a kezemet nézte. Amikor kész lettem végig simítottam Ji-hoon testén. Ő hátra hajtotta a fejét és felnyögött.
-Megnyugtató ezt hallani Ji-hoon. –mondtam majd ránéztem az órámra.
-Sietsz valahova?
-Mi? Nem. Csak amikor veled vagyok olyan gyorsan telik az idő. Most is. Éjfél körül bejöttem most meg már fél 2.
-Menj haza. Aludnod kell.
-Nem akarlak itt hagyni.
-Akkor maradj itt.
Körül néztem majd megláttam, hogy itt van bent egy kanapé. Lemásztam Ji-hoonról majd ledőltem a kanapéra. Egy ideig így feküdtem. Ji-hoon lassan kikelt az ágyból. Odajött felemelte a fejem leült majd az ölébe tette.
-Ji-hoon inkább feküdj mellém ha már nem bírtál az ágyban lenni.
Ji-hoon felállt majd mellém feküdt. Hozzábújtam és elaludtam. Olyan jó volt abban a tudatban lenni, hogy itt van mellettem. Reggel úgy 6 óra körül arra ébredtem meg, hogy valaki benyit a kórterembe. Felkeltem majd kimentem a folyosóra és láttam, hogy Hanah és Minah volt az. Inkább visszamentem és lefeküdtem Ji-hoon mellé. Ő már felkelt. Magához ölelt és megcsókolt.
-Jól aludtál? –kérdezte amikor elváltak ajkaink.
-Csodálatosan. Ilyen jól még sosem aludtam. Olyan jó, hogy mellettem voltál. Te, hogy aludtál?
-Mélyen, mint mindig. De olyan mintha pillangók repkednének a gyomromban.
-Biztosan mert szerelmes vagy.
-Vajon ki lehet az?
-Nem is tudom....
-Talán egy doktor néni?
-Lehet... Valami már kezd rémleni.
-Miért is ne!
-Okés. Végre!
-Mi az?
-Az, hogy 30 éves vagyok és végre találtam egy pasit akit szeretek. Meg aki állítása szerint viszont szeret.
-Én meg azt hittem nem is fogok magamnak egy nőt találni.
-Miért? Tök jó pasi vagy. Meg ilyen..... cuki arccal minden nőt meghódíthatnál. Vagyis Minaht és Hanaht sikerülne.
-De nekem te kellesz. Mindeneddel. Azt akarom, hogy az enyém legyél örökre.
-Én is ezt akarom. Csak tudod alig lenne időnk egymásra. Mert ha például szexelnénk engem meg hívnak a kórházból. Akkor nekem téged ott kell hagynom.
-Nem baj. Akkor mindig csinálok valamit és itt leszek bent veled.
-Nem kell. Mert utána meg úgy sérülsz meg, hogy elveszítelek. Azt nem bírnám ki.
-De nem fogsz elveszíteni. –mondta mosolyogva majd megcsókolt. Lassan hátra dőlt majd magára húzott. A fenekemet kezdte el simogatni. Én izmos felkarját fogtam.
-Ah Ji-hoon.... –nyögtem fel amikor Ji-hoon a nyakamat kezdte el csókolni.
-Nem bírok magammal.
-Muszáj lesz bírnod magaddal.
-Miért?
-Hát 1 itt nem szexelhetünk. 2 akárki benyithat ránk. 3 a sebed akármikor vérezni kezdhet. 4 pedig én nem kórház akarom elveszteni a szüzességemet.
-Ah meglátszik, hogy orvos vagy. Amúgy én sem kórházban terveztem. Hanem ahol megtörténik.
-Lehet 2 kérésem?
-Lehet.
-Szeretnék én lenni az első és az utolsó páciensed akivel így törődsz. És meg szeretnélek csókolni.
Lassan egymáshoz hajoltunk majd összeérintettük ajkainkat. Ji-hoon felhúzott az ágyra majd a combjára ültetett. Ekkor elváltak ajkaink de amint elhelyezkedtem újra megcsókoltuk egymást.
-Fáj a sebed?
-Egy kicsit. Amikor olyan mélyebb levegőt veszek.
-Megoldjuk majd. Ha már jobban begyógyul a sebed akkor kivesszük a varratot. Utána pedig még jobban kell magadra vigyáznod.
-Mikor lesz kivéve a varrat?
-Ahogy láttam talán ma úgy dél körül vagy holnap este.
-Ugye te fogsz műteni?
-Igen. És ha kell vigyázok is rád!
-Nem kell vigyáznod rám. Másnak nem is engedném meg, hogy hozzám nyúljon. Mi most együtt vagyunk?
-Nem tudom. Te szeretnéd?
Aztán úgy éjfél körül megcsörrent a telefonom. Felvettem és a kórházból hívtak. Én gyorsan leléptem a csajoktól. Megpróbáltam sietni a kórházba. Odaértem egyből megkérdeztem, hogy miért kellett bejönnöm. Ji-hoonnal lett valami. Nem igaz.... Besiettem a kórtermébe majd láttam, hogy ott feküdt az ágyában és vigyorgott.
-Ji-hoon mit csináltál?
-Én semmit.
-Akkor minek kellett bejönnöm?
-Jaa vagy úgy.... Hát átvérzett a kötés.
-Mit csináltál? A kötés nem vérzik át csak úgy. Mindjárt jövök. Hozzom a cuccomat.
Kimentem majd elkértem a cuccomat az esti műszakos nővérkéktől. Nagy nehezen ideadták majd visszamentem Ji-hoonhoz. Letettem a táskámat a székre. Majd keresgélni kezdtem benne a cuccokért. Elhúztam a függönyt az ablakokon. Így sehol sem lehetett belátni.
-Sajnálom. Csak nagyon kellett használnom a mosdót.
-Jó. Nem érdekel. Lényeg, hogy mindjárt meg nézem miért is vérzett át. Lefeküdnél kérlek?
-Persze.
Rám vigyorgott majd lefeküdt. A felsőt már le is vette. Én levettem a kötést majd elkezdtem nézegetni a sebét. A kezemet a mellkasára tettem. Egy kicsit megnyomtam de nem jött vér. Honnan jöhetett akkor ez a sok vér? Átköttem a sebet. Egy ideig még rajta volt a kezem a mellkasán. Ji-hoon megfogta majd a hasára csúsztatta. Ránéztem megráztam a fejem majd elvettem róla a kezemet.
-Nem vágtad meg magad valahol?
-Nem tudom. Miért?
-A vér nem a sebedből jött. Megnézhetem a kezed?
-Persze.
-Bátyókám tényleg szép a doki nő.
-Na ne mondd már ilyen hangosan. –hajtotta le a fejét Ji-hoon.
-Én megyek is. Jó beszélgetést. –mondta az igazgató majd kiment.
-Ön az a busani hölgy akinek az édes anya kórház igazgató nő? –kérdezte Ji-hoon az apukája.
-Igen én vagyok az!
-Akkor értem már miért ilyen szép.
-Ismeri az anyukámat?
-Igen. A középiskolában egy osztályban jártunk és együtt voltunk. De ő elment egyetemre és kevés szabad ideje volt. Ugyan olyan, mint az édes anyja.
-Anya nekem lehet, hogy ezt mesélte. Aztán a végzős bálra elment önnel.
-Igen. Milyen szép volt akkor is az anyukád.
-Apa.... Ne már.... –szólalt meg Ji-hoon.
-Ha megbocsájtanak nekem most haza kell mennem.
-Vigyázz magadra! –mondta Ji-hoon.
-Jó. Szia! Viszont látásra!
Meghajoltam majd kimentem. Az ablakon még benéztem. Ji-hoon észre vett majd rám mosolygott. Visszamosolyogtam majd az öltözőbe indultam. Átöltöztem majd gyorsan haza siettem. Lezuhanyoztam majd elkezdtem keresni valami ruhát. Végül egy farmer mini shortot, egy fekete fűzőt és egy fekete platformos magassarkút vettem fel. Amikor kész lettem pont csengettek a csajok. Kimentem majd elindultunk. Bementünk egy szórakozó helyre. Leültünk a bárpulthoz majd beszélgettünk közben iszogattunk. Én mivel nem vagyok valami nagyon iszákos csak 1-2 üveg sört ittam meg.
-Kérem csak 10 percet. Olyan egyedül érzem magam ebben a szobában. Csak 10 percet kérek. Beleférek még az idejébe?
Odamentem az ágyához leültem a mellette lévő székre és beszélgetni kezdtünk. Ji-hoon nem vette vissza a felsőjét. Emiatt egy kicsit zavarban voltam. Nem tudtam normálisan az arcára nézni mert mindig a testére tévedt a szemem.
-Sajnálom, hogy meghalt az anyukád.
-Ah semmi baj. Nem ön tehet róla. Viszont lenne 1 kérdésem.
-Csak tessék.
-Miért nézi mindig a testemet?
-Sajnálom csak olyan jól ki van dolgozva.
-Köszönöm.
-De nekem tényleg mennem kell.
-Várjon!
-Mi az?
-Ha teljesen meggyógyulok és nem lesz ugyanúgy senkije mármint szingli lesz elhívhatom randizni?
-Nem tudom. Majd meglátjuk. Viszont vegye fel a polóját.
Ji-hoon felvette a pólóját majd kimentem. Milyen kis cuki srác. Ránéztem az órámra és észre sem vettem, hogy úgy eltelt az idő már délután 5 óra volt. Ja maradjak csak 10 percre. Amikor bementem az öltözőbe ott volt mindenki. Hanah és Minah egyből odajöttek és kérdezgetni kezdtek. Én elmondtam nekik, hogy mi volt. Erre ők „Akkor ezért nem láttunk téged egész nap!” aztán bejött az igazgató is.
-Dr. Su Min.... Jung Ji-hoon nagyon meg van elégedve önnel. Az apukája szeretné önt látni. Persze ha ráér.
-Öm.... Jó megyek.
Szuper! Most jöttem ki és mehetek is vissza. Ji-hoon ugye csak szivat? Megfogok halni. Remélem nem mondott semmit se rólam. Amikor bementem akkor Ji-hoon rám mosolygott. Megkérdezték, hogy mikor mehet haza. Én mondtam, hogy úgy 2-3 nap múlva mehet de nem kell megerőltetnie magát. Mert akkor megint bekerül a kórházba.
