-Na ne mondd már ilyen hangosan. –hajtotta le a fejét Ji-hoon.
-Én megyek is. Jó beszélgetést. –mondta az igazgató majd kiment.
-Ön az a busani hölgy akinek az édes anya kórház igazgató nő? –kérdezte Ji-hoon az apukája.
-Igen én vagyok az!
-Akkor értem már miért ilyen szép.
-Ismeri az anyukámat?
-Igen. A középiskolában egy osztályban jártunk és együtt voltunk. De ő elment egyetemre és kevés szabad ideje volt. Ugyan olyan, mint az édes anyja.
-Anya nekem lehet, hogy ezt mesélte. Aztán a végzős bálra elment önnel.
-Igen. Milyen szép volt akkor is az anyukád.
-Apa.... Ne már.... –szólalt meg Ji-hoon.
-Ha megbocsájtanak nekem most haza kell mennem.
-Vigyázz magadra! –mondta Ji-hoon.
-Jó. Szia! Viszont látásra!
Meghajoltam majd kimentem. Az ablakon még benéztem. Ji-hoon észre vett majd rám mosolygott. Visszamosolyogtam majd az öltözőbe indultam. Átöltöztem majd gyorsan haza siettem. Lezuhanyoztam majd elkezdtem keresni valami ruhát. Végül egy farmer mini shortot, egy fekete fűzőt és egy fekete platformos magassarkút vettem fel. Amikor kész lettem pont csengettek a csajok. Kimentem majd elindultunk. Bementünk egy szórakozó helyre. Leültünk a bárpulthoz majd beszélgettünk közben iszogattunk. Én mivel nem vagyok valami nagyon iszákos csak 1-2 üveg sört ittam meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése