Odamentem az ágyához leültem a mellette lévő székre és beszélgetni kezdtünk. Ji-hoon nem vette vissza a felsőjét. Emiatt egy kicsit zavarban voltam. Nem tudtam normálisan az arcára nézni mert mindig a testére tévedt a szemem.
-Sajnálom, hogy meghalt az anyukád.
-Ah semmi baj. Nem ön tehet róla. Viszont lenne 1 kérdésem.
-Csak tessék.
-Miért nézi mindig a testemet?
-Sajnálom csak olyan jól ki van dolgozva.
-Köszönöm.
-De nekem tényleg mennem kell.
-Várjon!
-Mi az?
-Ha teljesen meggyógyulok és nem lesz ugyanúgy senkije mármint szingli lesz elhívhatom randizni?
-Nem tudom. Majd meglátjuk. Viszont vegye fel a polóját.
Ji-hoon felvette a pólóját majd kimentem. Milyen kis cuki srác. Ránéztem az órámra és észre sem vettem, hogy úgy eltelt az idő már délután 5 óra volt. Ja maradjak csak 10 percre. Amikor bementem az öltözőbe ott volt mindenki. Hanah és Minah egyből odajöttek és kérdezgetni kezdtek. Én elmondtam nekik, hogy mi volt. Erre ők „Akkor ezért nem láttunk téged egész nap!” aztán bejött az igazgató is.
-Dr. Su Min.... Jung Ji-hoon nagyon meg van elégedve önnel. Az apukája szeretné önt látni. Persze ha ráér.
-Öm.... Jó megyek.
Szuper! Most jöttem ki és mehetek is vissza. Ji-hoon ugye csak szivat? Megfogok halni. Remélem nem mondott semmit se rólam. Amikor bementem akkor Ji-hoon rám mosolygott. Megkérdezték, hogy mikor mehet haza. Én mondtam, hogy úgy 2-3 nap múlva mehet de nem kell megerőltetnie magát. Mert akkor megint bekerül a kórházba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése