-Sietsz valahova?
-Mi? Nem. Csak amikor veled vagyok olyan gyorsan telik az idő. Most is. Éjfél körül bejöttem most meg már fél 2.
-Menj haza. Aludnod kell.
-Nem akarlak itt hagyni.
-Akkor maradj itt.
Körül néztem majd megláttam, hogy itt van bent egy kanapé. Lemásztam Ji-hoonról majd ledőltem a kanapéra. Egy ideig így feküdtem. Ji-hoon lassan kikelt az ágyból. Odajött felemelte a fejem leült majd az ölébe tette.
-Ji-hoon inkább feküdj mellém ha már nem bírtál az ágyban lenni.
Ji-hoon felállt majd mellém feküdt. Hozzábújtam és elaludtam. Olyan jó volt abban a tudatban lenni, hogy itt van mellettem. Reggel úgy 6 óra körül arra ébredtem meg, hogy valaki benyit a kórterembe. Felkeltem majd kimentem a folyosóra és láttam, hogy Hanah és Minah volt az. Inkább visszamentem és lefeküdtem Ji-hoon mellé. Ő már felkelt. Magához ölelt és megcsókolt.
-Jól aludtál? –kérdezte amikor elváltak ajkaink.
-Csodálatosan. Ilyen jól még sosem aludtam. Olyan jó, hogy mellettem voltál. Te, hogy aludtál?
-Mélyen, mint mindig. De olyan mintha pillangók repkednének a gyomromban.
-Biztosan mert szerelmes vagy.
-Vajon ki lehet az?
-Nem is tudom....
-Talán egy doktor néni?
-Lehet... Valami már kezd rémleni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése