Rúgott egy újabbat. De ez egy fájással jött. Ezek után nem akart elállni a fájás.
-Basszus.... Rain.... Vigyél be a kórházba.
-Szülni fogsz?
-Aha....
Végül el jött a várva várt nap. Rain bevitt a kórházba majd 2 órás szenvedés után reggel 10 órakor egy csodálatos kisfiú született. Hazamentünk majd szépen nevelgettük kis szemünk fényét. Rain persze mindent megadott a lányunknak amit kért. De nagyon boldogok vagyunk. Rain mondta, hogy ő egy kislányt is szeretne. Így hát pár év múlva majd megpróbálkozunk egy kislánnyal. De addig is az egyetlen kislányunkat nevelgetjük. Hamar eljött az az idő amikor oviba ment majd suliba. Amikor elkezdte az 1. osztályt Rain és én megpróbálkoztunk egy öcsivel. Ami sikerrel zárult. 9 hónap múlva meg is született a kisfiúnk. Így négyen nagyon boldogok voltunk. Szeretem a kislányomat a kisfiamat és a tökéletes férjemet.
~The End!~
Ezek után már egyre gyorsabban teltek a napok, a hetek és a hónapok. Amikor 3 hónapos voltam megtartottuk az esküvőt. Aztán egyre gyorsabban telt az idő a pocakom pedig egyre nőtt, nőtt és nőtt. Rain nagyon sokszor simogatta. Egy nap arra keltem, hogy Rain már nagyon nagy pocakomat simogatja. Kinyitottam szemeimet majd rámosolyogtam.
-Rain....
-Jó reggelt kicsim!
-Jó reggelt! –csókoltam meg.
-Figyelj mikor kel szülnöd?
-Hát tudod mostanában egyre többet kell járnom vizsgálatokra és tegnap voltam. Azt mondta Liang, hogy 3-4 napon belül meg kellene születnie a babának.
-És.... már fel vagy készülve?
-Igen. Már összepakoltam meg minden szóval majd csak be kell hozni.
-De nem úgy.... Fel vagy készülve arra, hogy pár nap és anya leszel.
-Eddig is anya voltam. –mosolyogtam.
-De.... mármint pár nap és a kezedben foghatod a gyerekünket.
-Arra nem kell felkészülni. Az ösztönösen fog jönni. Amint fent lesz sietek hozzá és felveszem.
-Ne nagyon siess mert én is foglalkozni akarok vele.
-Jó. Most ezen nem fogunk összeveszni.
-Szeretlek! –csókolt meg. A baba rúgott egy nagyot. Megfogtam Rain kezét majd a hasamra tettem. Újra rúgott egyet csak most egy kicsivel gyengébbet.
Letérdelt elém majd feltette a legfontosabb kérdést minden nő életében.
-Ha már terhes vagy tőlem. Leszel a feleségem?
-Rain igen leszek!
Rain felhúzta az ujjamra a gyűrűt majd letepert az ágyra. Elkezdett csókolni. Lejjebb haladt a nyakamra.
-Szeretlek! Örökre! Mindig kényeztetni foglak! Amikor csak akarod és amikor csak ráérek!
-Jajj.... Szeretlek! Már nagyon várom....
-Úgy imádlak....
-Mit akarsz?
-Doktor néni megvizsgálná a büszkeségemet? Olyan kényelmetlen a boxerem.
Elmosolyodtam majd megfordultunk és elkezdtem csókolgatni ajkait majd lejjebb haladtam a testére. Végül visszatértem ajkaihoz. A kezemet végighúztam tökéletesen kidolgozott mellizmán és kockás hasán. Aztán benyúltam a boxerébe. Simogatni kezdtem férfiasságát közben össze-vissza csókolgattam majd rá néztem.
-Ha így simogatom mit érez?
-Ah.... Így sokkal jobb. Viszont hihetetlenül kellemes és izgató.
-Ha ezt így lehúzom így sokkal jobb? –kérdeztem miközben lehúztam a boxerét.
-Tökéletes. –mondta majd megfordultunk. Rain csókolni kezdett végül szeretkeztünk. Amikor elért minket a gyönyör fáradtan feküdtünk egymás mellett.
-Rain.... Én nagyon szeretlek!
-Én is szeretlek!
-Milyen jó, hogy orvos vagy....
-Hát figyelj ezt az orvosin tanultam mármint az egyetemen. De tudom mit lehet terhesség közben és mit nem lehet.
-Jól van. Majd megoldjuk. De most velem jössz.
-Ji-hoon te mit akarsz velem?
-Semmi rosszat. Gyere fel a szobába.
Ji-hoon karjaiba kapott majd felvitt az emeletre. Letett az ágyra majd levette ruháimat. Ő is levetkőzött majd újra karjaiba vett. Bevitt a fürdőbe. Beleültetett a kádba majd beszállt mellém. Elkezdte engedni a kádba a vizet közben a combjára ültetett és elkezdett csókolni. Amikor megtelt a kád elzártam a csapot. Megfordultam majd Ji-hoon szétterpesztett majd magához húzott. A lába mellettem volt, a hátamnál éreztem a mellkasát. Kinyújtottam a lábamat majd elengedtem magam. Hátra néztem majd Ji-hoon megcsókolt. Hosszan visszacsókoltam majd simogatni kezdtem a lábát. Ji-hoon a kezét a hasamra csúsztatta. Én egy kicsit feljebb ültem majd a kezét lejjebb toltam. Így a keze ott volt ahol majd a pici fog fejlődni.
-Itt fog lenni a pici 9 hónapon keresztül.
-Hmm.... Akkor most már tudom hol kell simogatnom még a nem növekedő pocakodat.
-Jól van. Amúgy jó ez az együtt fürdés.
-Szerintem is. De tudom, hogy lehet még élvezetesebbé tenni.
Ji-hoon elkezdte csókolgatni a nyakamat. Én ezen csak mosolyogtam. Végül a combját kezdtem el simogatni. Megfordultam majd simogatni kezdtem a mellkasát és tökéletesen kidolgozott felső testét. A kezem lejjebb haladt férfiasságára. Amikor hozzáértem Ji-hoon felnyögött. Ujjaimat férfiassága köré fontam és előre-hátra simogatni kezdtem. Ami erre a mozdulat sorra egyre jobban merevedett. Édes kicsi szerelmem egyre mélyebb levegőket vett és egyre többször nyögött. Hirtelen Ji-hoon a kád másik végébe fektetett. Belém helyezte merevségét majd nyomni kezdett. Mindketten hangosan kezdtünk el nyögni. Egy idő után már a nyögéseinken nevettünk. Ji-hoon újra belém élvezett majd kivette belőlem büszkeségét magára húzott és megcsókolt.
-Hmm.... Ji-hoon.
-Figyelj! Ha nem szólítasz úgy, hogy édesem vagy ilyesmi akkor inkább mondd azt, hogy Rain. Nem szeretem a Ji-hoont.
-Jól van Ji-.... Rain.
-Amúgy mikor lesz a gyerekből iker?
-Hát akkor ha 24 órán belül 2x szexelünk úgy, hogy belém élvezel.
-És nekünk már eltelt a 24 óra?
-Igen. Mert 2 napja este szexeltünk tegnap reggel szexeltünk még. Amikor elkéstem a munka helyemről.
-Oh értelek.... Van egy meglepetésem. Ha kész leszünk megmutatom neked.
Kiszálltunk a kádból majd megtörölköztünk. Bementünk a szobába majd én egyből leültem az ágyra. Rain kiterítette a törölközőket majd elkezdett keresni valamit. Amikor megtalálta odajött hozzám.
Liang beült a kocsiba majd elment. Ji-hoonnal bementünk a házba. Leültem a kanapéra, felhúztam a lábamat és elkezdtem egy könyvet olvasni. Ji-hoon leült velem szemben, ő is felhúzta a lábát és felém nyújtotta. Ő is elkezdett olvasni valamit. Kinyújtottam a lábamat majd a lábujjaimmal elkezdtem simogatni a combját. Ő felnézett majd morcos arcot vágott, felém hajolt megfogott egy plüsst majd adott a plüssel egy puszit ajkamra. Elvettem tőle a plüsst majd félre tettem, átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.
-Kicsim.... Úgy szeretlek! Meg, hogy terhes vagy.... Olyan jó!
-Szóval meg akarod tartani?
-Még szép. Egy cuki babánk lenne. Őszintén mondtad, hogy velem akarod leélni az életedet?
-Igen Ji-hoon. Szeretlek és félek ha elveszítelek alig fogok magamnak találni egy olyan pasit, mint te. Nem akarlak elveszíteni. Szeretlek és a babánkat is szeretem!
-Ohh.... Kicsim.... Szeretném ha a feleségem lennél.
-Azt akarom, hogy a férjem legyél Ji-hoon!
-Mi lesz velem 9 hónapig?
-Mi lenne élni fogsz és ha akármi bajod lesz itthon szépen lekezellek.
-De nem úgy. Szex nélkül.
-Hát nem tudom. Amúgy terhesség közben szexelhetünk csak érted ha fáj akkor hagyjuk abba.
-Liang.... Ji-hoon mit mondott Liang?
-Csak annyit, hogy 2 hónapos terhes vagy és tőle van a gyerek.
-Liang te mégis mi a fenét művelsz? Szét akarsz minket választani? A kórházban azt mondta, hogy csak 2 napos terhes vagyok. Most meg hirtelen 2 hónapos vagyok? Ez mégis, hogy?
-Szeretném tudni az igazságot Minie.
-Ji-hoon én az igazat mondtam neked mindig.
-Minie te nem illesz Ji-hoonnal össze. Itt vagyok én. A mi gyerekünket várod.
-Én szeretem Ji-hoont és soha nem fogom elhagyni. Én vele akarom leélni az életemet. Meg amúgy is te mégis milyen gyerekről beszélsz? Le sem feküdtünk. Csak egymás mellett aludtunk. Te pedig alvás közben magadhoz húztál. Ja és elmondanád nekem, hogy mi az igazság? Terhes vagyok egyáltalán?
-Én szeretlek Minie. Rossz nekem látni, hogy együtt vagy Ji-honnal. Igazság szerint pedig 2 napos terhes vagy. Ja és nem én leszek az orvosod.
-Akkor minek kellett hazudnod Ji-hoonnak? De én szeretném ha te lennél az orvosom. A másik szülésszel nem vagyok túl jó barátságban.
-Dr. Liang. Én azt akarom amit Minie szeretne. Ha pedig a barátnőm azt szeretné, hogy ön legyen az orvosa akkor én is ezt szeretném. De ne hazudjon kérem többet. Most nem rólam vagy Minieről van szó. Vagy éppeséggel önről és rólam. Most ebben a pillanatban a babáról van szó.
-Jó. Akkor leszek az orvosod Minie. Sajnálom, hogy hazudtam. De nekem most vissza kell mennem a kórházba.
Egyszer csak hallottam, hogy megáll a ház előtt egy kocsi. Kinéztem és láttam amint Minie kiszáll a kocsiból majd bejön és felmegy a szobába. Kimentem majd megláttam azt a szülész orvost.
-Mit műveltél a barátnőmmel?
-Ji-hoon állj le! Összeesett az utcán behozták és terhes. Több, mint 2 hónapos terhes szóval a gyerek tőlem van.
-Kétlem, hogy tőled lenne. Hogy lennél te az apja?
-Gondolom nem attól, hogy ránéztem. Ágyba vittem és egy nagyon jót szexeltünk.
-Én voltam az első pasi aki ágyba vitte és nem te.
-Akkor kérdezd meg Miniet. Ő is ezt fogja mondani.
-Nekem Minie nem hazudna.
-Ji-hoon te olyan könnyen átverhető vagy.
-Miért?
-Nem vetted észre, hogy totálisan átvert téged Minie?
Nem válaszoltam semmit. Csak könnyezni kezdtem. Az az orvos pedig csak nevetett. Egyszer csak kijött a házból Minie.
Amikor odaértem ahol régebben elütötték Ji-hoont hirtelen megszédültem és hányingerem lett. Egy idő után már elgyengültek a lábaim majd összeestem. Végül már a kórházban keltem fel. Ji-hoon pedig nem volt mellettem. Szuper! Reménykedtem benne, hogy mire felébredek akkor mellettem lesz Ji-hoon. De nem.... Végül valaki benyitott. Liang volt az.
-Szia Liang.
-Szia. Megvizsgáltunk téged és itt vannak az eredmények. Szeretnéd ha idehívjam Ji-hoont?
-Nem kell. Mondjad nyugodtan.
-Minie te terhes vagy. 2 napos terhes. Annyira nem vészes de nagyon kell vigyáznod magadra.
-Hogy tessék? Szerintem az nem az én eredményeim.
-Most haza mehetsz. Az igazgató azt mondta, hogy vigyelek haza téged.
-Jó. Csak felöltözök.
Felöltöztem majd kimentem a kórházból Liang először a régi házamba vitt. De mondtam neki, hogy Ji-hoonnál lakok. Így elvitt Ji-hoonhoz. Kiszálltam a kocsiból majd bementem a szobába és lefeküdtem az ágyba.
-Ji-hoon.... Inkább menjünk lezuhanyozni aztán bújunk be az ágyba és aludjunk. Nagyon fáradt vagyok.
-Jól van kicsim....
Elmentünk zuhanyozni majd befeküdtünk az ágyba, egymáshoz bújtunk végül elaludtunk. Másnap nem kellett bemennem dolgozni így reggel amikor felkeltem csendben elkezdtem kipakolni az üres szekrénybe. Amikor már befejeztem Ji-hoon felkelt. Befeküdtem mellé majd a fejemet a mellkasára tettem.
-Jó reggelt édesem!
-Jó reggelt kicsim! Te miért vagy itthon?
-Ma nem kell mennem dolgozni. De lehet, hogy mégis bemegyek mert olyan rosszul érzem magam.
-Beviszlek!
-Nem kell édes. Nem lesz semmi bajom.
-Csinálok valami reggelit.
-Te? Ji-hoon!? Tudsz főzni?
-Egy kicsit. De maradj az ágyban.
-Nem kimegyek és téged boldogítalak főzés közben ahogy te szoktál engem.
Kimentünk majd a konyhába vettük az irányt. Én felültem a pultra és csak figyeltem ahogy Ji-hoon elkezdett sürögni-forogni a nagy konyhában. Amikor kész lett megterített majd odajött a pulthoz magához húzott és megcsókolt. A combomat simogatni kezdte. Aztán felemelt majd elindult az asztal felé. Letett a székre majd leült mellém. Megreggeliztünk aztán felöltöztem és elindultam a kórházba.
-Minie.... Szól az igazgató.... –mondta az egyik nővér.
Bementem az igazgatóhoz majd leültem a székre. Nem mondott semmit csak a a papírokat töltötte ki.
-Miért késett?
-Sajnálom, hogy késtem. Csak volt egy kis elintézni való dolgom.
-Még is kivel? A Főorvosoknak a legszükségesebb és a legfontosabb a munka. Még is kivel volt olyan elfoglalt? Úgy tudtam önnek nincsen senkije.
-Öm.... igen. Úgy volt tegnapig. De amikor haza mentem Ji-hoonnal találkoztam és közölte velem érzéseit. Röviden elmondta nekem, hogy még mindig szeret és én viszont szeretem őt. Így hát együtt vagyunk.
-Jung Ji-hoonnal? A régi páciensével?
-Igen igazgató úr.
-Nos, hát akkor sok boldogságot és elmehet. –mondta mosolyogva.
-Köszönöm.
Meghajoltam majd kimentem. A nap olyan lassan akart eltelni. De egyszer csak lejárt a munka időm. Átöltöztem majd kimentem az öltözőből. Kiiratkoztam majd beszélgettem egy kicsit a nővérekkel.
-Minie. Szerintem ez a fiatal ember rád vár. –mondta az egyik nővérke. Megfordultam majd megláttam ahogy Ji-hoon lassan felállt.
-Ji-hoon, édesem.
Ledobtam a táskámat, odarohantam hozzá majd a nyakába ugrottam a lábammal átfogtam derekát, átöleltem a nyakát és hosszan megcsókoltam. Ji-hoon megfogta a fenekemet majd visszaült a székre.
-Gyere haza viszlek. Otthon pedig folytatjuk.
-És most nálad vagy nálam leszünk?
-Mi lenne ha hozzám költöznél?
-H-hogy hozzád? Jó. Mikor költözzek?
-Még ma. Hazaviszlek bepakolod a ruháidat a bőröndbe majd hozzám viszlek és ott fogunk élni.... Csak ketten. Örökre!
-Igen és soha nem foglak elhagyni. Olyan tökéletes vagy. Az ágyban pedig.... Ohh anyám....
-Rólad ne is beszéljünk.... Olyan aranyosak voltak a nyögéseid.
-Oh.... neked a fáradt nyögéseid pedig ahh.... még most is beindulok rád.
-Hmm.... Szerintem induljunk haza.
Megfogtuk a cuccomat majd elindultunk. Hazavitt minden cuccomat elpakoltam közben Ji-hoon többször is elmondta, hogy mennyire szeret. Aztán bepakoltunk a kocsijába majd elindultunk az új házba. Bepakoltunk a hálószobába majd elkezdtem valami vacsorát csinálni. Megettük majd bementem a szobába és fáradtan dőltem az ágyra. Ji-hoon rám mászott majd elkezdte csókolgatni a nyakamat.
-Ah....
-Köszönöm, hogy elhoztál.
-Neked bármikor.
Adtam neki egy hosszú, szenvedélyes csókot majd kiszálltam a kocsiból. Besiettem az épületbe.
-Minie milyen csinos vagy!
-Köszönöm Minah.
-Látom valakinek jó éjszakája volt.
-Jaj csajok igen. Csodálatos volt. Mindent elmesélek csak megyek átöltözni.
Besiettem az öltözőbe majd átöltöztem. Kisiettem majd megnéztem, hogy kinél kell vizitet tartanom. Meglepő volt mert nem kellett sehol sem. Így hát kimentem a csajokhoz és beszélgettünk.
-Na miért is volt jó éjszakád?
-Jaj csajok. Ji-hoonnal töltöttem az éjszakát. Hát.... megtörtént.
-Jujjj.... Az szuper. Milyen volt?
-Jaj Minah.... Tökéletes volt.
-Hmm.... Ji-hoon ez csodálatos volt. Lehet csak azért mert az 1. de ah.... Olyan vad és szenvedélyes voltál. A kis barátocskád pedig egyszerűen totál kielégített.
-Kicsim te is totál kielégítettél engem. Alig vártam, hogy végre a magamévá tehesselek. Ezt az élvezetett pedig újra, újra és újra át akarom élni.
-Hmm.... Én is de aludnunk kell mert reggel be kell mennem.
-Majd beviszlek. De nem akarom, hogy itt hagy.
-Este újra együtt leszünk.
Egymáshoz bújtunk majd elaludtunk. Reggel hamarabb keltem, mint Ji-hoon. Adtam neki egy rövid csókot majd felvettem azt az egy köntöst ami a fürdőben volt és elkezdtem csinálni valami reggelit kettőnknek. Amikor már majdnem kész lettem Ji-hoon mögém jött és nyakamba csókolt. Gyorsan megcsináltam a reggelit majd megfordultam átkaroltam a nyakát és mélyen megcsókoltam. Ji-hoon közelebb húzott magához majd kikötötte a köntöst.
-Ji-hoon....
-Jó a köntösöm?
-Oh ez a tied? Nagyon puha. Már a kedvencem lett.
-Legközelebb a felsőmet veszed fel?
-Talán.... Azt még nem tudom. De reggelizzünk mert nekem mennem kell dolgozni.
-Jó. Beviszlek. Jaa és segítek majd átöltözni is.
-Akkor ott nem átöltözés lenne.
-Szóval te is vevő lennél rá?
-Még szép.
Ji-hoonnal leültünk reggelizni. Aztán elpakoltam az asztalról. Ji-hoon elkezdett csókolni. Felemelt majd az asztalra ültetett. Felhúzta a köntöst majd magához húzott. Letolta boxerét majd gyengéden belém hatolt és újra a magáévá tett. Ennek a férfinek alig lehet ellenállni. Felöltöztünk majd Ji-hoon elvitt dolgozni. Már több, mint 40 perces késésben voltam. Szuper az igazgató le fog szidni.
-Mondtam, hogy betartom szóval most velem jössz.
-Jól van annak csak örülök, hogy betartod. Ja és indulhatunk mert kész vagyok.
-Huh.... Nagyon.... hogy is mondjam.... Szép vagy. Már most alig bírok magamon uralkodni.
-Muszáj lesz. Te is nagyon öm.... szexi vagy.
-Ohh Minie. Ez kezd egye jobban tetszeni.
-Akkor várd meg amíg hazaérünk.
Ji-hoon megcsókolt majd elindultunk. A kocsija a ház előtt állt. Beszálltunk majd elindultunk. Ji-hoon többször is elmondta, hogy nem lesz semmi bajunk. Tudd figyelmesen vezetni. Végül megnyugodtam majd egy étteremhez értünk. Bementünk és kértünk egy 2 személyes asztalt. Leültünk majd nem sokára jött is egy pincér. Felvette a rendelésünket majd magunkra hagyott. Ji-hoon megfogta a kezemet majd mélyen a szemembe nézett.
-Mi lesz a program miután hazamentünk?
-Nem tudom Ji-hoon.... Nem szeretek előre tervezni. Amihez lesz erőnk és kedvünk.
-Akkor én már tudom is mi lesz....
-Oh igen?
-Meglepetés.
-Kíváncsian várom.
Aztán hozták is a mit rendeltünk ételt. Megettük még egy kicsit borozgattunk majd kifizettünk mindent és elindultunk haza. Kimentünk majd Ji-hoon felhívta a sofőrjét, hogy jöjjön el mert borozgattunk és kocsival jöttünk el az étteremig. Amíg nem jött a sofőr addig Ji-hoon magához ölelt és elkezdte tervezgetni a további programot. Aztán elmosolyodott és megcsókolt. Megjött a sofőr beszálltunk a hátsó ülésre. A sofőr megkérdezte Ji-hoont, hogy hova vigyen minket. Csak annyit mondtott, hogy „Hozzám!”. Szerencsére a hátsó részt el lehetett választani egy fekete ablakkal (ami nem látszik át) a söfőrtől.
-Minie várj!
-Mi az?
-Betartom az ígéretemet!
-Milyen ígéretedet?
-Azt, hogy felgyógyultam és neked pedig nincsen senkid. Eljössz velem randizni?
-Ji-hoon.... Igen, igen, igen és igen.....
Magához ölelt majd megcsókolt. Felemelt és, mint egy menyasszonyt bevitt a szobába lefektetett az ágyra majd újra megcsókolt.
-Minie van egy meglepetésem. Most haza megyek átöltözök te is vegyél fel valami másik ruhát aztán visszajövök érted és elmegyünk valahova.
-Jól van Ji-hoon....
Megcsókoltuk egymást majd Ji-hoon el is ment. Lezuhanyoztam aztán elővettem egy piros ruhát és egy piros platformos magassarkút. Felöltöztem és nem sokára vissza is jött Ji-hoon.
Egy idő után egy kicsit gyorsabban lépkedtem mert alig vártam, hogy hazamenjek és egyek valamit és, hogy lefeküdjek az ágyamba. Egyszer csak megláttam valakit. Az arcát nem láttam mert nekem háttal volt. De az úttest közepén állt. Nem foglalkoztam vele csak tovább mentem.
-Dr. Baek Su Min! –kiáltotta a srác.
Odasétáltam hozzá. De nem akart megfordulni. Mi baja ennek? Honnan tudja a nevem? Aztán megfordult. Ji-hoon volt az. Kezében egy gyönyörű szép száll piros rózsával és egy kicsi maci plüssel.
-Ji-hoon.... te mit akarsz?
-Emlékszel? Minden itt kezdődött amikor elütöttek. Ekkor értél hozzám elsőnek. Itt fogtad meg először a kezemet és érintetted meg a testemet. Eltudtad akkor képzelni, hogy ez lesz belőle?
-Igen Ji-hoon emlékszem. Utána totálisan megváltozott az életem. De nem értem mire készülsz....
-Szeretnélek visszakapni. Szeretlek! Még mindig.... Tudom őrültség de azt akarom, hogy később a feleségem légy és a gyerekeim anya. Végre meg gyógyultam. Ezt neked köszönhetem. Ha nem mentél volna hazafelé akkor én meghaltam volna. Te tartottál életben. Amikor itt feküdtem annyira aranyos voltál ahogy szólongattál. Még mindig a fejemben cseng kétségbeesett hangod. Szeretném ha egyszer egy napon megmasszíroznál. Nem, mint barátot. Hanem, mint pasit a szerelmedet. Veled akarom leélni az életemet és elveszteni szűzességemet.
-Ji-hoon.... Ez mind szép és jó csak neked ott van a barátnőd!
-Neki csak pénzem kellett!
-És honnan tudod, hogy nekem nem a pénzed kell?
-Láttam rajtad. Amikor mellettem feküdtél a kanapén. Olyan aranyos voltál mikor elmondtad hogyan is aludtál. Meg minek kellene neked a pénzem mikor te is pénzes vagy?
-Ez igaz. Szeretlek! Nem akarok nagyon izé lenni de azt vártam mikor szakítasz a barátnőddel.
Ji-hoon odahajolt hozzám majd megcsókolt. Nekem adta a rózsát és a macit. Elindultunk haza. Egy kicsit siettünk majd amikor hazaértünk vázába tettem a rózsát. A nappaliba letettem a kanapéra a macit majd odamentem Ji-hoonhoz és megcsókoltam.
Már eltelt a 2 hónap. Október van. Egy kicsit hideg az időjárás. Ji-hoon azt mutatja felém, hogy már elfelejtett. Helyes! Csak sajnos a felejtés nem megy olyan könnyen, mint ahogy gondoltam. Még mindig őrülten szerelmes vagyok Ji-hoonba. Bementem dolgozni. Ji-hoon bejött. Levettem a kötést de már nem kellett másikat rá tenni. Amikor kész lettünk felvette a felsőjét.
-Dr. Su Min jól van?
-Igen. Minden tök szuper!
-Köszönök mindent Dr. Su Min!
-Csak a munkámat végeztem.
-Én most megyek is. További szép napot!
-Önnek is!
Kiment és én pedig elkezdtem gondolkodni. Milyen lenne vele együtt lenni? Ha járnánk akkor már 2 hónaposak lennénk. Gyorsan elzavartam ezeket a gondolatokat. Mivel Ji-hoon volt az utolsó páciensem a mai napon elindultam az öltözők felé. Bementem és a helyemen egy papír cetlit találtam. Az volt rajta, hogy „Szép lassan indulj haza!”. Átöltöztem majd szép lassan elindultam haza. Nem járt 1 kocsim sem. Fogalmam sincs miért.
-Jó reggelt Jung Ji-hoon! Szép napunk van nem igaz?
-Már akinek jó és szép. Látom szép estét töltöttél együtt Dr. Lianggal. Jó orvos. Legalább nem kell olyan sok időt várnod az orvosra szülésnél.
-Mi? Te miről beszélsz? Az egy dolog, hogy Liang nálam volt este. Ezt nem tagadom de azt, hogy lefeküdtem vele.... Aranyos srác de megmondtam neki, hogy csak barát. Meg nem is értem miért magyarázkodom én neked?
-Szeretlek és te is viszont szeretsz!
-Ch.... én téged?
-Jó reggelt Dr. Su Min!
-Jó reggelt igazgató úr!
-Tessék vele vigyázni. A hölgy elég paprikás hangulatában van.
-Mert te kihozod belőlem.... Jó én megyek kitöltöm a lapokat, hogy végre békén hagyj!
Bementem az öltözőbe. Az igazgató utánam jött majd elkezdett velem veszekedni, hogy mégis, hogy merészelek azzal a férfival így beszélni. Erre én mindent elmondtam ami Ji-hoon és közöttem volt. Az igazgató teljesen ledöbbent. Kiment majd az irodába vette az irányt. Én elkezdtem öltözni. Kitöltöttem a lapokat majd kivittem neki. Ekkor már ott volt a húga, az apukája és a barátnője. Amikor odamentem Ji-hoon egyből felállt.
-Minie mindent elszúrtam?
-Nem. Csak rájöttem, hogy nem lehetek hirtelen szerelmes valakibe. Beletelik egy idő amíg elfejtelek de jól leszek. Te pedig gyógyulgass.
Kezébe nyomtam a papírokat és elmondtam, hogy 2 hetente jöjjön vissza átkötözésre és, hogy ne erőltesse meg magát. Amikor elindultam Ji-hoon a kezem után kapott. Visszahúzott, magához ölelt aztán hosszan megcsókolt. Mindenki minket nézett a váróban.
-Nem akarom, hogy elfelejts.... Tudod jól mennyire utálom azt a szót, hogy felejtés. Nem akarlak elveszíteni. Én téged szeretlek! Szerelmes vagyok beléd.... Azt akarom, hogy te ápolgass engem és, hogy egy nap megmasszírozz!
Én nem mondtam semmit. De már a sírás kerülgetett. Igaz ami igaz én is vissza akarom kapni Ji-hoont. Nagyon tökéletes pasi de nem lehet. Tudom ha újra együtt leszek Ji-hoonnal a csajnak nagyon nagy fájdalmat okozok.
-Ji-hoon. Jöjjön vissza 2 hét múlva. Viszont látásra!
-Kérlek ne!
Én nem csináltam semmit csak egyre mélyebb és mélyebb levegőt vettem. Elkezdtem vizsgálgatni a többi pácienseimet.
-Liang hát te?
-Csak eljöttem. Megnézem mi van veled.
-Jól vagyok, mint azt látod. De gyere be!
-Köszi.
-Kérsz valami kaját? Még maradt egy kicsi.
-Nem de azért köszi. Gyere már ide! Tudom mi történt. Nagyon sajnálom.... Szar érzés lehet neked.
-Csak egy kicsit.
Odamentem Lianghoz. Ő egy kicsit közelebb húzott magához majd átölelt. Szorosan tartott magához.
-Én soha nem tennék veled ilyet!
-Tudom Liang. Itt maradsz estére? Kell valakinek a társasága.
-Persze, hogy itt maradok.
Bementünk a szobába. Kikapcsoltam a tévét majd befeküdtem az ágyba. Liang elment zuhanyozni majd leült az ágyamra. Beszélgetni kezdtünk. Úgy 8 óráig beszélgettünk aztán elaludtam. Alvás közben éreztem, hogy Liang magához húz és átölel. Reggel nyugisan keltem fel. 11 órára kellett bemenni a kórházba. Így megreggeliztem Lianggal aztán fogat mostam, megágyaltam, felöltöztem és elindultunk a kórházba. Liang elvitt. Kiszálltam a kocsiból majd megvártam amíg leparkol. Együtt mentünk be. Ji-hoon már a váróban volt. El kellett hagyni a szobáját. Bejelentkeztünk Lianggal. Közben beszélgettünk. Többször is együtt nevettünk. Aztán megfogtam Ji-hoon papírjait. Liang átölelt majd elment öltözni. Én pedig leültem Ji-hoon mellé.
-Semmilyen. Nem feküdtünk le csak egymás mellett aludtunk. Amúgy meg ne terjesszetek semmit mert úgy is én szívnám meg. Este ugyebár Ji-hoonnal összejöttünk de ma reggel az apja és a húga egy csajjal állítottak be aki állítólag a barátnője. Én meg nem tudtam semmit és persze, hogy szarul esett. Ma pedig műtöm. Ezek után már nem akarok orvos lenni.
-Minie.... Ő csak egy pasi. Egy a sok közül. Ott van Liang. Jó pasi és tuti szeret téged. Nem csoda, hogy elhívott téged a múltkor vacsizni.
-Jaj Hanah de én Ji-hoont szeretem. Na és ha Liangon kívül nem fogad el egyetlen egy pasi sem?
-Akkor az szívás.
-Kösz Minah. Haza fogok utazni. A szüleimhez visszaköltözök. Nekem túl bonyolult város Szöul.
-De nem kell visszaköltözni. Mi lenne ha pár hétre kiruccannánk?
-Mégis hova mennénk Hanah?
-Azt mondják Franciaország szép. Párizs pedig főleg. Kibulizzuk magunkat párszor részegek leszünk és kész.
-Jó ötlet Minah. De csajok ti fiatalok vagytok. Rugalmasabbak míg én már öreg vagyok.... Kinek kellene egy ilyen nő, mint én?
-Nekem kell....
Valaki megszólalt mögöttem. Megfordultam majd Ji-hoonnal találtam magam szemben. A felsőjét még mindig nem vette fel így félmesztelenül ott volt a váróban.
-Mi van még nem volt időd fel venni a felsődet? Ja bocs már felvetted csak gondolom levette a barátnőd.
-Igen még ma hajnalban levette rólam a csodálatos doktor néni barátnőm.
-Ji-hoon hagy békén. Inkább készülődj a műtétre mert nem soká menned kell a műtőbe. Utána végre békén hagysz.
-Ennyire eleged van belőlem?
-Hát amit velem tettél igen. Sikerült totális utálatot gerjesztened bennem. Szóval hagy békén. Örökre soha nem leszek a barátnőd hagy békén!
A mondandóm végén eltoltam magamtól Ji-hoont és elindultam az öltöző felé. Utánam jött majd bejött az öltözőbe. Voltak bent nővérek de ők kimentek. A nővérkék becsukták maguk után az ajtót. Ji-hoon odajött hozzám de én csak hátráltam tőle. Aztán visszatartott a pad. Leültem majd úgy csúsztam hátra. Ji-hoon megfogta a lábamat majd magához húzott. Elkezdett csókolni. Én nem csókoltam neki vissza csak egyre jobban szorítottam ajkaimat. Után abbahagyta és leszállt rólam majd kiment. Én is elkezdtem készülődni a műtétre. Bementem, felöltöztem majd megmosakodtam. Elkezdőtött a műtét. Nem volt valami hosszú csak fél óra volt. Azután egyből átöltöztem és elindultam haza. Útközben elkezdett zuhogni az eső. Szuper! Amikor hazaértem amég a bugyim is vizes volt. Igazán tökéletes egy nap. Lezuhanyoztam majd csináltam valami ebédet megettem aztán bebújtam az ágyba és tévét néztem. Egyszer csak valaki csengetett. Kimentem és Liang volt az.
-Minie? Minden rendben van?
-Igen csak fáradt vagyok és ma még van 1 műtétem.
-Pihenned kell.
-Tudom az igazgató azt mondta, hogy a műtét után menjek haza pihenni. Nem akarok tovább orvos lenni....
-Miért mit történt?
-Semmi csak olyan fárasztó munka éjjel-nappal talpon lenni hátha van valami amiért kellek a kórházban.
-Ez ezzel jár.
-Tudom.... Szerintem haza utazok pár hétre.
-Az jó lesz. Pihenned kell. –mondta majd magához ölelt.
-Megyek meg keresem a csajokat.
Kimentem és megkerestem a csajokat. Ők természetesen elkezdték pletykálni, hogy Ji-hoon és én együtt voltunk este.
-Minie.... Minden rendben? –kérdezte Minah.
-Olyan vagy, mint egy hulla.... –mondta Hanah.
-Milyen Ji-hoonnal....? –kérdezte Minah.
-Jó reggelt! –mondtam.
-Fiam te mit csinálsz a doktor nővel? –kérdezte az apukája
-Semmit apa. De ki ez a nő?
-Ő a barátnőd bátyó.
-Nekem Minie a barátnőm....
-Nos.... Én akkor nem is zavarok tovább. Megbeszélem az igazgatóval az úr műtétét. Elnézést a zavarásért.
-De Minie.... Ez nem tudom, hogy lett.... Én téged szeretlek! Nincsen más csaj az életemben.
-Kérem hagyon....
Kimentem a kórteremből. De vissza kellet mennem a táskámért. Visszamentem a csaj már kényelmesen helyet is foglalt Ji-hoon ölében. Rájuk néztem és már a sírás kerülgetett. Gyorsan kirohantam majd bementem az öltözőbe és sírni kezdtem. Átöltöztem majd letöröltem könnyeimet és bementem az igazgatóhoz. Megkértem, hogy hagy műtsem meg Ji-hoont. Ő beleegyezett 1 feltétellel, hogy utána haza megyek és kipihenem magam. 3 óra múlva műthetem Ji-hoont. Bementem a kórtermébe és csak ő meg a csaj voltak bent.
-Öm elnézést a zavarásért de 3 óra múlva műtőben kell lennie az úrnak.
-Minie kérlek ne menj el! –mondta Ji-hoon.
-Majd találkozunk a műtét előtt.
Kimentem majd besiettem az öltözőbe. Liang pont bent volt.
-Kívánlak Minie!
-Én is de nem lehet. Beszélek az igazgatóval, hogy ma délben hagy műtselek meg. A sebed már szépen gyógyul. A műtét után ha gondolod holnap haza is mehetsz.
-Nem akarlak itt hagyni.
-Ji-hoon muszáj lesz. Kell a hely másik betegeknek. Sajnálom.
-Akkor minden nap érted jövök.
-Nem. Otthon leszel és pihenni fogsz. Vagy ha jó kis fiú leszel és apukád beleegyezik arra a 2 hónapra amíg tart a gyógyulásod nálam lehetsz.
-És ha teljesen meggyógyultam akkor is nálad maradhatok?
-Ha nagyon szeretnél igen.
-Nagyon nagyon nagyon szeretnék veled lakni és élni is.
-Jaj Ji-hoon.
Odahajoltam hozzá majd megcsókoltam. Ekkor valaki benyitott. Felnéztünk, Ji-hoon apukája és húga volt az meg egy csaj.
-Ne rakoncátlankodj.... –mondta majd megcsókolt.
-Én rakoncántlankodok? Nem tudom ki csókolt meg most is.
-Én csak rosszalkodni akarok veled.
-Én meg le akarom cserélni a kötésedet.
-Először vegyél rá.
-Na ne már....
Rámásztam majd elkezdtem csókolni ajkait. Aztán lejjebb mentem a nyakára, a kulcscsontjára, a mellkasára, a hasára, a kockáira és végül a sebedre adtam csókokat. Ji-hoon tenyerébe fogta az arcomat majd felhúzott és megcsókolt.
-Hallottam, hogy tudsz masszírozni.
-Igen. Miért?
-Megmasszírozhatnál. Tudod úgy fáj minden izmom.
-Majd egyszer. Most nem. A sebed gyógyuljon először be aztán meglátjuk.
-Oh hát jó....
-Érte megyek a cuccomért és átkötöm a sebedet.
Odamentem a székhez a cuccért. Elővettem. Aztán visszamentem Ji-hoonhoz leültem mellé majd levettem a kötést és másikat tettem rá. Ő mindig csak a kezemet nézte. Amikor kész lettem végig simítottam Ji-hoon testén. Ő hátra hajtotta a fejét és felnyögött.
-Megnyugtató ezt hallani Ji-hoon. –mondtam majd ránéztem az órámra.
-Sietsz valahova?
-Mi? Nem. Csak amikor veled vagyok olyan gyorsan telik az idő. Most is. Éjfél körül bejöttem most meg már fél 2.
-Menj haza. Aludnod kell.
-Nem akarlak itt hagyni.
-Akkor maradj itt.
Körül néztem majd megláttam, hogy itt van bent egy kanapé. Lemásztam Ji-hoonról majd ledőltem a kanapéra. Egy ideig így feküdtem. Ji-hoon lassan kikelt az ágyból. Odajött felemelte a fejem leült majd az ölébe tette.
-Ji-hoon inkább feküdj mellém ha már nem bírtál az ágyban lenni.
Ji-hoon felállt majd mellém feküdt. Hozzábújtam és elaludtam. Olyan jó volt abban a tudatban lenni, hogy itt van mellettem. Reggel úgy 6 óra körül arra ébredtem meg, hogy valaki benyit a kórterembe. Felkeltem majd kimentem a folyosóra és láttam, hogy Hanah és Minah volt az. Inkább visszamentem és lefeküdtem Ji-hoon mellé. Ő már felkelt. Magához ölelt és megcsókolt.
-Jól aludtál? –kérdezte amikor elváltak ajkaink.
-Csodálatosan. Ilyen jól még sosem aludtam. Olyan jó, hogy mellettem voltál. Te, hogy aludtál?
-Mélyen, mint mindig. De olyan mintha pillangók repkednének a gyomromban.
-Biztosan mert szerelmes vagy.
-Vajon ki lehet az?
-Nem is tudom....
-Talán egy doktor néni?
-Lehet... Valami már kezd rémleni.
-Miért is ne!
-Okés. Végre!
-Mi az?
-Az, hogy 30 éves vagyok és végre találtam egy pasit akit szeretek. Meg aki állítása szerint viszont szeret.
-Én meg azt hittem nem is fogok magamnak egy nőt találni.
-Miért? Tök jó pasi vagy. Meg ilyen..... cuki arccal minden nőt meghódíthatnál. Vagyis Minaht és Hanaht sikerülne.
-De nekem te kellesz. Mindeneddel. Azt akarom, hogy az enyém legyél örökre.
-Én is ezt akarom. Csak tudod alig lenne időnk egymásra. Mert ha például szexelnénk engem meg hívnak a kórházból. Akkor nekem téged ott kell hagynom.
-Nem baj. Akkor mindig csinálok valamit és itt leszek bent veled.
-Nem kell. Mert utána meg úgy sérülsz meg, hogy elveszítelek. Azt nem bírnám ki.
-De nem fogsz elveszíteni. –mondta mosolyogva majd megcsókolt. Lassan hátra dőlt majd magára húzott. A fenekemet kezdte el simogatni. Én izmos felkarját fogtam.
-Ah Ji-hoon.... –nyögtem fel amikor Ji-hoon a nyakamat kezdte el csókolni.
-Nem bírok magammal.
-Muszáj lesz bírnod magaddal.
-Miért?
-Hát 1 itt nem szexelhetünk. 2 akárki benyithat ránk. 3 a sebed akármikor vérezni kezdhet. 4 pedig én nem kórház akarom elveszteni a szüzességemet.
-Ah meglátszik, hogy orvos vagy. Amúgy én sem kórházban terveztem. Hanem ahol megtörténik.
-Lehet 2 kérésem?
-Lehet.
-Szeretnék én lenni az első és az utolsó páciensed akivel így törődsz. És meg szeretnélek csókolni.
Lassan egymáshoz hajoltunk majd összeérintettük ajkainkat. Ji-hoon felhúzott az ágyra majd a combjára ültetett. Ekkor elváltak ajkaink de amint elhelyezkedtem újra megcsókoltuk egymást.
-Fáj a sebed?
-Egy kicsit. Amikor olyan mélyebb levegőt veszek.
-Megoldjuk majd. Ha már jobban begyógyul a sebed akkor kivesszük a varratot. Utána pedig még jobban kell magadra vigyáznod.
-Mikor lesz kivéve a varrat?
-Ahogy láttam talán ma úgy dél körül vagy holnap este.
-Ugye te fogsz műteni?
-Igen. És ha kell vigyázok is rád!
-Nem kell vigyáznod rám. Másnak nem is engedném meg, hogy hozzám nyúljon. Mi most együtt vagyunk?
-Nem tudom. Te szeretnéd?
Aztán úgy éjfél körül megcsörrent a telefonom. Felvettem és a kórházból hívtak. Én gyorsan leléptem a csajoktól. Megpróbáltam sietni a kórházba. Odaértem egyből megkérdeztem, hogy miért kellett bejönnöm. Ji-hoonnal lett valami. Nem igaz.... Besiettem a kórtermébe majd láttam, hogy ott feküdt az ágyában és vigyorgott.
-Ji-hoon mit csináltál?
-Én semmit.
-Akkor minek kellett bejönnöm?
-Jaa vagy úgy.... Hát átvérzett a kötés.
-Mit csináltál? A kötés nem vérzik át csak úgy. Mindjárt jövök. Hozzom a cuccomat.
Kimentem majd elkértem a cuccomat az esti műszakos nővérkéktől. Nagy nehezen ideadták majd visszamentem Ji-hoonhoz. Letettem a táskámat a székre. Majd keresgélni kezdtem benne a cuccokért. Elhúztam a függönyt az ablakokon. Így sehol sem lehetett belátni.
-Sajnálom. Csak nagyon kellett használnom a mosdót.
-Jó. Nem érdekel. Lényeg, hogy mindjárt meg nézem miért is vérzett át. Lefeküdnél kérlek?
-Persze.
Rám vigyorgott majd lefeküdt. A felsőt már le is vette. Én levettem a kötést majd elkezdtem nézegetni a sebét. A kezemet a mellkasára tettem. Egy kicsit megnyomtam de nem jött vér. Honnan jöhetett akkor ez a sok vér? Átköttem a sebet. Egy ideig még rajta volt a kezem a mellkasán. Ji-hoon megfogta majd a hasára csúsztatta. Ránéztem megráztam a fejem majd elvettem róla a kezemet.
-Nem vágtad meg magad valahol?
-Nem tudom. Miért?
-A vér nem a sebedből jött. Megnézhetem a kezed?
-Persze.
-Bátyókám tényleg szép a doki nő.
-Na ne mondd már ilyen hangosan. –hajtotta le a fejét Ji-hoon.
-Én megyek is. Jó beszélgetést. –mondta az igazgató majd kiment.
-Ön az a busani hölgy akinek az édes anya kórház igazgató nő? –kérdezte Ji-hoon az apukája.
-Igen én vagyok az!
-Akkor értem már miért ilyen szép.
-Ismeri az anyukámat?
-Igen. A középiskolában egy osztályban jártunk és együtt voltunk. De ő elment egyetemre és kevés szabad ideje volt. Ugyan olyan, mint az édes anyja.
-Anya nekem lehet, hogy ezt mesélte. Aztán a végzős bálra elment önnel.
-Igen. Milyen szép volt akkor is az anyukád.
-Apa.... Ne már.... –szólalt meg Ji-hoon.
-Ha megbocsájtanak nekem most haza kell mennem.
-Vigyázz magadra! –mondta Ji-hoon.
-Jó. Szia! Viszont látásra!
Meghajoltam majd kimentem. Az ablakon még benéztem. Ji-hoon észre vett majd rám mosolygott. Visszamosolyogtam majd az öltözőbe indultam. Átöltöztem majd gyorsan haza siettem. Lezuhanyoztam majd elkezdtem keresni valami ruhát. Végül egy farmer mini shortot, egy fekete fűzőt és egy fekete platformos magassarkút vettem fel. Amikor kész lettem pont csengettek a csajok. Kimentem majd elindultunk. Bementünk egy szórakozó helyre. Leültünk a bárpulthoz majd beszélgettünk közben iszogattunk. Én mivel nem vagyok valami nagyon iszákos csak 1-2 üveg sört ittam meg.
-Kérem csak 10 percet. Olyan egyedül érzem magam ebben a szobában. Csak 10 percet kérek. Beleférek még az idejébe?
Odamentem az ágyához leültem a mellette lévő székre és beszélgetni kezdtünk. Ji-hoon nem vette vissza a felsőjét. Emiatt egy kicsit zavarban voltam. Nem tudtam normálisan az arcára nézni mert mindig a testére tévedt a szemem.
-Sajnálom, hogy meghalt az anyukád.
-Ah semmi baj. Nem ön tehet róla. Viszont lenne 1 kérdésem.
-Csak tessék.
-Miért nézi mindig a testemet?
-Sajnálom csak olyan jól ki van dolgozva.
-Köszönöm.
-De nekem tényleg mennem kell.
-Várjon!
-Mi az?
-Ha teljesen meggyógyulok és nem lesz ugyanúgy senkije mármint szingli lesz elhívhatom randizni?
-Nem tudom. Majd meglátjuk. Viszont vegye fel a polóját.
Ji-hoon felvette a pólóját majd kimentem. Milyen kis cuki srác. Ránéztem az órámra és észre sem vettem, hogy úgy eltelt az idő már délután 5 óra volt. Ja maradjak csak 10 percre. Amikor bementem az öltözőbe ott volt mindenki. Hanah és Minah egyből odajöttek és kérdezgetni kezdtek. Én elmondtam nekik, hogy mi volt. Erre ők „Akkor ezért nem láttunk téged egész nap!” aztán bejött az igazgató is.
-Dr. Su Min.... Jung Ji-hoon nagyon meg van elégedve önnel. Az apukája szeretné önt látni. Persze ha ráér.
-Öm.... Jó megyek.
Szuper! Most jöttem ki és mehetek is vissza. Ji-hoon ugye csak szivat? Megfogok halni. Remélem nem mondott semmit se rólam. Amikor bementem akkor Ji-hoon rám mosolygott. Megkérdezték, hogy mikor mehet haza. Én mondtam, hogy úgy 2-3 nap múlva mehet de nem kell megerőltetnie magát. Mert akkor megint bekerül a kórházba.
-Mi szerintem megyünk is. Nem akarunk tovább zavarni megyünk a saját dolgunkra. Minie ma este ünnepelünk. –vigyorgott Minah.
-Mit ünnepelnek? –kérdezte Ji-hoon.
-Dr. Su Mint ma léptették elő, nem soká születésnapja és, hogy szingliké a világ. –mondta Hanah mosolyogva.
-Csajok a születésnapom még egy kicsit odébb lesz.
-Jövő hét csütörtökön lesz. Nincs olyan későn. –mondta Minah.
-Jól van nem veszekedek veletek. De én csinálom a dolgomat mert Ji-hoon még a végén megfázik így félmeztelenül.
-Jó mi megyünk is. További szép napot! –mondták majd ki is mentek.
-Jaj istenem. –sóhajtottam.
-Jó ha az embernek vannak barátai.
-Igen csak néha már túl jók hozzám meg egy kicsit idegesítők. Na hadd nézzem a varratot.
-Gratulálok az előléptetéséhez. De akkor most már más lesz az orvosom?
-Nem. Megkértem az igazgatót, hogy hagy legyek én az orvosa.
-Ja és boldog születésnapot előre is.
Én csak bólintottam majd levettem a kötését a sebről. Nem tudtam egyszerűen a sebre koncentrálni. Olyan tökéletes teste van. Sokszor pillantottam a testére és az arcára is.
-Dr. Su Min ön szingli? Hány éves? Tegeződhetünk?
-Látom sok kérdése van. Persze tegeződhetünk. Szólíts Minienek. Igen szingli vagyok és jövő héten leszek 30 éves.
-Akkor csak 1 évvel fiatalabb, mint én. Hogy lehet ilyen szép nő szingli?
-Nem tudom. 25 éves koromig a szüleim nagyon szigorúan fogtak. Utána meg dolgozni kezdtem. Szöulba költöztem és orvos lettem. Anyám büszke is rám.
-Miért?
-Anya kórház igazgató nő, apu meg rendőr hadnagy.
-Ez szuper.
-Készen is vagyunk! Ha most megbocsájtasz nekem mennem kell.
-Kérlek maradj!
-Miért?
-Szeretnélek megismerni.
-Én már majdnem mindent elmondtam magamról. Te pedig meg sem szólaltál. Ha itt maradnék akkor neked kellene beszélned magadról. De nem maradhatok.
Kimentünk az öltözőből és a 105ös szobához vettük az irányt. Bementünk. Ji-hoon épp akkor ébredezett. Odamentem az ágya mellé.
-Jó napot! Pont jó, hogy ébredezik! Csajok hoznátok tapaszt?
-Persze. –mondták majd kimentek.
-Ön kicsoda? –kérdezte Ji-hoon.
-Én vagyok a Főorvos.
-Azt hittem Főorvosok csak a férfiak lehetnek. –nevetett.
-Látom jó kedvében van! –mondtam. Aztán megérkeztek a lányok.
-Hah ilyen doktor néninél a legtöbb beteg boldog.
-Ezt vegyem bóknak?
-Ezt csak annak szántam.
-Oh hát akkor köszönöm. –mosolyogtam.
-Nincs mit. –mosolygott.
-Megkérhetném arra, hogy üljön fel és vegyem le felsőjét?
-Megkérni megkérhet de nem biztos, hogy megcsinálom.
-Akkor nem fogom átkötözni a sebét.
-Ohh micsoda fenyegetés. –mosolygott.
-Ugye? Segítsek felülni?
-Kérem. –mosolygott. –Általában nem szoktam segítséget kérni de most muszáj.
-Hát 3 borda törésnél azt mondom oké. De aki már egy kéztörésért segítséget kér. Azoktól totál kiakadok. –nevettem.
-Levenné a felsőmet? –vigyorgott.
-Talán segítene levenni a felsőmet. Nem? Várjon. Először dugja ki belőle a kezét.
Kidugta a kezét majd megfogtam a pólója alját és levettem róla. Megláttam tökéletesen kidolgozott felsőtestét és még lélegezni elfelejtettem. Minahra és Hanahra néztem. Ők elkezdtek kuncogni.
-Csajok nektek mit mondd az a név, hogy Jung Ji-hoon?
-Minah ez ő.... Minie ő egy tökéletes pasi. De miért kérdezed?
-Tudom Hanah.... Minie ő egy wáááá olyan pasi, hogy.... Huh....
-Aztért kérdezem mert van egy páciensem akit tudjátok tegnap elütött a kocsi amikor mentem haza felé így hívják a srácot. Tudtok róla valamit?
-Hát várj Hanah mindent tud róla.
-Jól van na. Amúgy 1982. Június 25-én született vagyis tegnap előtt. Ja amúgy tegnap előtt jött ki a katonaságból. Tegnap meg elütötték. Pénzes mert van egy ügynöksége de amúgy régen énekes volt. Ja és szingli pasi.
-1 évvel idősebb, mint én?
-Igen Minie és rohadj meg! Úgy utállak. Pont te sétáltál haza és őt meg elütötték. Ja és még az apukája meg is kedvel. Elkezdett kérdezősködni felőled.
-Mit kérdezett? Meg kitől?
-Tőlünk és, hogy mennyi idős vagy, van-e valakid meg mi a neved.
-Minah ez most komoly?
-Láttad már a testét?
-Hanah nem még nem láttam de szerintem mennem kellene benézni hozzá.
-Jól van majd beszélünk.
-Gyertek ti is. Hisz én vagyok a Főorvos ti pedig nővérkék.
-Hát azért mert gratulálni akart nekem, hogy Február óta vagyok itt és már 354 beteget láttam el. Aztán meg mondta, hogy előléptet Főorvossá.
-Tessék? Hisz ez nagyon szuper! Ezt este megünnepeljük csajok.
-Mit ünnepelünk? –kérdezte Liang.
-Minie Főorvosnő.
-Ohh Minie. Gratulálok! –ölelt meg Liang.
-Ajaj.... Mi nem is zavarunk. –mondták majd elmentek.
-Nekem most mennem kell.
-Várj Minie. Vacsorázol velem?
-Liang. Nagyon kedves vagy....
-Más valakid van ugye?
-Mi? Nem.... Nincsen senkim csak én barátként tekintek rád. Semmi több. Sajnálom.
Elmentem majd az öltözőbe vettem az irányt. Bementem majd leültem a padra. A csajok bent voltak. Nem kérdeztek semmit csak néztek.
-Mi van veled Minie? –kérdezte Minah.
-Liang elhívott vacsizni. Én nemet mondtam mert tudom, hogy ő többet akar, mint barátság.
-Jajj te.... –mondtam Hanah.
-Liang nagyon jó pasi miért nem mondtál neki igent? –kérdezte Minah.
-Mert ő többet akar, mint barátság. Én meg olyan jól el vagyok vele. Olyan mintha tesóm lenne.
-Ez szívás.... –mondta Minah.
-Minie hív az igazgató! –mondta az egyik nővérke.
-Mit csináltam?
-Nem tudom. Csak azt mondta, hogy menj be!
Totál ledöbbentem és még meg is ijedtem. Vajon miért akar velem beszélni az igazgató? Gyorsan átöltöztem majd bementem az igazgatóhoz.
-Dr. Su Min. Jöjjön be és üljön le!
Bementem majd becsuktam az ajtót magam után. Odamentem az asztalhoz és leültem az egyik székre.
-Miért kellett bejönnöm? Tettem valamit?
-Nem. Csak gratulálni akarok önnek. Még csak Február óta van itt de már ellátott 354 embert. Szóval minden nap 2 páciens. Gratulálok! Ez még senkinek sem sikerült.
-Oh csak elvégeztem a nekem adott munkákat.
-Szeretném előléptetni Főorvossá. Az eddigi pácienseit átveszi valaki. Ön pedig másokat kap.
-Tessék? Úristen. Ez nagyon jó. Köszönöm. De lenne 1 kérésem.
-Csak tessék.
-Van egy pánciensem. Őt szeretném én kezelni tovább. A családja már megbízott bennem annyira, hogy én kezeljem. Egy másik orvosnak megint meg kell kedveltetnie magát a családdal. Nekem csak azért ment mert meg kellett műtenem őt.
-Hát jó legyen. Ki az a páciens?
-Jung Ji-hoon. A 105ös kórteremben van. Tegnap ütötte el egy kocsi. Én pedig pont ott voltam.
-Jó de vele kivételesen kell bánni. Ő nagyon tehetős férfi.
-Jó. Kivételesen fogok vele bánni. Köszönöm. Most elmehetek?
-Igen. Menjen nyugodtan. Nézze meg mi van a páciensével.
Kimentem majd mindenki odajött hozzám és elkezdtek kérdezősködni miért hívott be a igazgató.
 |
| Dr. Liang |
-Köszönöm, hogy haza hoztál. Nagyon kedves tőled!
-Szívesen Minie. Ha legközelebb szeretnéd, hogy haza hozzalak csak szólj.
-Nem hiszem, hogy kellene de azért köszönöm.
-Szép vagy!
-Én most megyek Liang. Jó éjszakát! Szia.
-Neked is Minie. Szia.
Bementem a házba majd egyből bementem a szobába. Át sem öltöztem csak lefeküdtem az ágyba. Az álmosság hamar elnyomott. Mivel ma később kellett bemennem 7 órát tudtam aludni. Utána csodálatosan éreztem magam. Felkeltem elmentem zuhanyozni majd elővettem egy farmer térd nadrágot és egy pántos felsőt meg egy balerina cipőt. Felöltöztem megittam a reggeli kávémat egy vajas pirítossal, fogat mostam aztán elindultam dolgozni. Útközben mindenki kérdezte, hogy jól van-e Ji-hoon. Én persze elmondtam mindent és nagyon örültek ennek. Bementem a kórházba mindenki gratulált nekem. Nem értettem miért.
Kimentem a családhoz. Elkezdtem őket keresni. De nem találtam sehol.
Hova tűntek ezek? De egyszer csak meg láttam őket. Odamentem hozzájuk.
-Jó estét! Én Dr. Baek Su Min vagyok. Önök Jung Ji-hoon hozzátartozói?
-Igen én vagyok a húga ő pedig az apukánk. –mondta a csaj.
-Jung
Ji-hoont meg kell műteni. Még ma este megműtöm. Én leszek az orvosa
akihez hetente vissza kell majd járnia kötözésre. Önöknek csak annyi
dolguk lesz, hogy nem engedhetik, hogy megerőltessek magát mert akkor
elszakadnak a varratok és akkor nehéz lesz elállítani a vérzést. De
nekem most mennem kell mert nem soká el kell kezdenem a műtétet.
-Jó mikor fogják műtét után haza engedni? –kérdezte az apa.
-Attól
függ. Ha nagyon muszáj lesz a hely akkor 1-2 nap után. De ha nem lesz
annyira szükséges a hely akkor amíg normálisan meg nem gyógyul. De nekem
tényleg mennem kell. Megteszünk mindent! Viszlát!
-Viszlát!
Siettem
a műtőterembe. Felöltöztem majd megmosakodtam és bement. Elkezdtük a
műtétet. Egy kicsit vészes volt mert 1x műtöttem. De reménykedtem benne,
hogy jól fog sikerülni. Fél 12kor kezdtük el a műtétet. Fél 2kor már a
kórteremben pihent a páciens. Bementem az öltözőbe egy kicsit leültem
majd amikor készülődtem volna haza beszólt egy nővérke, hogy menjek mert
megint történt egy baleset és kellek én is mert egy busz baleset volt
amin 35en ültek de 15en meg is sérültek. Hát ez nem igaz! Kimentem és
segítettem a többi orvos társamnak. Amikor végül az utolsó embernek a
fejét kötöttem be bejött az egyik orvos társam.
-Ügyes voltál ma! –mondta.
-Jaj Liang ne is mondd! Olyan hulla vagyok....
-Ne aggódj én is.
-Óvatosan feküdjön le. Pihenhet nyugodtan de ha van valami akkor szóljon a nővéreknek.
-Köszönöm....
-Kimentem
a kórteremből. Direkt Ji-hoon kórterme felé vettem az irányt. Dr. Liang
is velem tartott. Benéztem az ablakon majd tovább mentem.
-Amúgy meg
mibe fáradtál el? Volt 2 szülésed! Nekem meg vagy 10 páciensem. És
aludtam 3 órát. Alig várom, hogy haza menjek és aludjak!
-Haza vigyelek?
-Nem kell. Haza sétálok.
-Mire haza sétálsz jöhetsz is vissza. Na haza vigyelek?
-Felőlem. De én megyek átöltözök.
Bementem
az öltözőbe majd átöltöztem. Egész idő alatt a srác járt a fejem. Az
aranyos arca. Olyan tökéletes. De ilyen srácnak biztosan van barátnője.
Ha nem is lenne nem egy 30 éves szűz csajt szeretne magának. Amikor
átöltöztem beraktam a szekrényembe a ruhát majd megfogtam a táskámat és
lementem. Liang az ajtónál várt. Hazavitt majd kiszálltunk a kocsiból.
Liang az ajtóig kísért.
Miután elbúcsúztunk siettem dolgozni. Amikor odaértem egyből bementem az öltözőbe, átöltöztem és dolgozni kezdtem. Minden a feje tetejére állt a kórházban. Egy baleset volt 6 sebesülttel. A napom hamar eltelt, mint mindig. Lassan sétáltam haza. Útközben egy helyes fiatal embert láttam meg. Egy ideig néztem aztán levettem róla a szemem. A szemem sarkából láttam, hogy történt valami. Megfordultam és láttam, hogy az a fiatal ember akire az előbb néztem az út test közepén fekszik. Odarohantam majd áttolakodtam magam a tömegen ami körül vette a fekvő embert.
-Van itt aki orvos? –kiabálta valaki.
-Én orvos vagyok! –kiáltottam vissza. –Hívjanak a mentőt! –mondtam nyugodtan.
-Megfog halni? –kérdezte valaki.
-Nem tudom garantálni, hogy túléli. De majd a kórházban megteszünk mindent. Az esetek 90% túléli ha csak elütik.
-Oh milyen szerencse, hogy itt volt.
-Csak sétáltam haza felé. De kérem álljanak egy kicsit távolabb vagy menjenek el! Ha jön a mentő nem tudnak hozzá férni meg nem lehet így levegőt sem kapni. Tudják mi a neve?
-Ha jól emlékszem Jung Ji-hoon. Aranyos fiúcska. –mondta egy öreg nénike.
-Köszönöm.
-De sajnálatos módom meghalt az anyukája. –folytatta a nénike.
-Jung Ji-hoon hall engem?
-Igen. –mondta nehézkesen.
-Szorítsa meg a kezemet ha fáj ott ahol megnyomom.
Benyúltam a felsője alá elkezdtem nyomogatni a hasát, hasa alját mellkasát és a bordáinál. A bordáinál megszorította a kezemet. Szóval bordatörése van a bal oldalt. 10 perc múlva megérkezett a mentő. Kiszálltak belőle a mentősök majd odajöttek hozzánk.
-Nahát Dr. Su Min.... –mondta az egyik mentős.
-Áhh Changmin. Milyen jó téged újra látni. Óvatosan tegyétek fel a hordágyra. A bal oldalt ha jól tudom bordatörései vannak mert fájt neki amikor megnyomogattam. De azért még megvizsgáljuk a kórházban. Van-e belső vérzése vagy ilyesmi.
-Téged is bevigyünk?
-Légy szíves.
Feltették a srácot a hordágyra majd beültem én is és elindultunk a kórházba. Szuper este is örülök, hogy tudtam 2 órát aludni. Most semmit sem fogok. Bent kell maradnom vizsgálatokkal kapcsolatban meg a családdal. Lehet, hogy meg is kell műteni majd azt is nekem kell megcsinálnom. Nem baj a vizsgálatok elhúzódhatnak 1 óra hosszáig is. Addig alszok valamennyit. Beértünk majd a srácot elvitték vizsgálatra. Nekem lepasszolták a telóját, hogy hívjam fel a családot. Felhívtam őket majd be is jöttek leültek a váróban én addig bementem az öltözőbe. Ledőltem az egyik padra majd elaludtam. Az egyik nővérke keltett fel. Kezembe nyomta az eredményeket. Szuper műteni kell.
Egy nap felkeltem és kimentem a konyhába meginni a szokásos reggeli kávémat. Elmostam a poharat majd elmentem zuhanyozni. Amint kész lettem kinéztem az ablakon milyen idő van. Gyönyörűen sütött a nap. Ez egy igaz június végei nap. Így hát felvettem egy narancs sárga pántos ruhát és egy ugyan olyan színű balerina cipőt. Gyorsan fogat mostam, felvettem a táskámat, bezártam az ajtót és elindultam otthonról. Útközben felhívtam anyát. Mondta, hogy nagyon jól elvannak apával csak egy kicsit fura, hogy én nem vagyok ott. Még beszélgettünk egy ideig utána letettük mert anyunak mennie kellett dolgozni. Én még csak fél úton jártam a munkahelyem felé.
-Szép napunk van! –lépett valaki mellém. Oldalra néztem és a legjobb barátnőm volt az.
-Nahát Junie.... Szia!
-Szia Minie. Dolgozni mész?
-Igen. Te hova mész?
-Szitén dolgozni.
-Mit dolgozol?
-Hát én fotómodell vagyok. Te?
-Ohh tényleg. Hisz ez szuper! Én orvos vagyok és ha nincsen semmi olyan amihez kellenék akkor masszírozok.
-Kiket?
-Hát akárkiket. A legtöbbször ilyen sportolok jönnek el hozzám. Mert nekem a házamban van egy kis elkülönített rész.
-És milyen masszázs?
-Frissítő meg gyógyító vagy milyen. Most hirtelen nem jut eszembe.
-És gondolom azóta van egy tökéletes sportoló pasid.
-Mi? Nekem? Nincsen jól vagyok én egyedül. De nekem most mennem kell. Szia. Örülök, hogy újra láttalak.
-Okés. Szia Minie.
A nevem Baek Su Min. A barátaim csak annyit mondanak, hogy Minie. 1983. Július 4-én születtem Dél-Koreában azaz Busanban. Ez a város egész aranyos.... a maga módján. Halász város de nagyon szép és nagyon kedvesek az emberek mindenkivel. A családom fontos szerepet töltött be a busaniak életében. Anyukám orvosként kezdett de az idő során igazgató nő lett. Apukám rendőr de most már rendőr hadnagy. Így elég sok pénzünk volt. Busanban mindenki kivételesen tekintett rám amiért pénzesek a szüleim. Én ezt nem akartam.... Egy normális nő akartam lenni de nem fog sikerülni. 2 éve kezdtem el egy normális munkát Szöulban. Mindig is utáltam ingázni így hát az első fizetésemből el is költöztem otthonról. A szüleim nagyon nehezen akartak elengedni. De muszáj nekik. Nem élhetem le az életemet a szüleimnél. Szöulban egy egész kis aranyos házat vettem. Egy földszintes lakás. Nem nagy de nekem ennyi is elég. 1 hónappal az elköltözésem után minden kiderül rólam. Szöulban ilyen anyagi hátterekkel elég tehetős kis nőnek számítottam. Hiába menekülök akárhova mindig utol fog érni ez a pénzes nő elnevezés. Egy kicsit elegem van ebből. Normális életet akarok élni de tudom, hogy ez nem lehet. Szeretnék szerelmes lenni. Akikkel eddig megpróbáltam volna együtt lenni a szüleim nem engedték mert állításuk szerint csak a pénzért akarnak engem. Lényeg, hogy még ennyi idősen egyetlen egyszer nem voltam igazán szerelmes. 29 éves vagyok de nem soká 30.
